Eric unokám -wilhelem

Márciusban lesz már két éve
hogy a világra megszülettem
Anyu,Apu nagyon szeretnek
mikor együtt vagyunk este.

Én már megyek bölcsődébe
sok kis gyermek van ott velem
sebaj ha nincsen egyenruhám
az étkezéssel nincsen hibám.

Egy nap éppen játszadoztam,
mikor Anyu, s Apu duruzsoltak
azt hitték hogy süket vagyok
de már minden szót kitalálok.

Úgy tudtam meg, padlásunkon
egy gólya lakik, még a nyártól
ott bujdosik, Apu, Anyu örömére
mert kis testvérkét várnak tőle .

Erre nagyon mérges lettem
és szüleimmel összevesztem
testvérkét ?-kérdeztem őket
persze csak az én nyelvemen.

Azt a mindenit ennek a Világnak
végre ura lettem önmagamnak,
testvérkét még nem szeretnék
inkább kérem vissza a jó cicit.

Hiába hadartam magamban ,
nem figyeltek rám, de kacagtak:
-milyen édes, okos ez a gyerek
-szólt Apukám és a vállára vett.

Mit tehettem nem is tudom ,
de mikor Anyukát puszilom
érzem hogy megnőtt a hasa
sok bableves volt tányérjában.

Ha jól értettem majd januárban 
mikor a gólya leszáll a padlásról
a még a csillogó karácsonyfa alá
becsempész egy szaros babát.

Jól megjártam már fiatalon
meg sem kérdik mit óhajtok
az ők bajuk , de biztos vagyok
nem nézek rá ,csak ha cicit kapok.