Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március 28, 2020

Furcsa tavaszi szél--Wilhelem

Kép
 Furcsa  szaga van most az esti szélnek s be furcsán szimatol az orrcimpa ősi-szagoknak és könnyek nyers illata egy fanyar koktél ez a tavaszi nap. Vigadj most, igyál, s részegedj meg s altassanak  a lombok halk zenéi s amíg a zöld színek  énekelnek, kezdj önmagadról magadnak mesélni Vöröses    hajamba gyűl a sok fehér szál s csendesedsz  ,véred elmúlt lázadás és mint tavaszi szél, meleget szór rád kedvednek bölcs és szép kifáradása. Csúcsra  vergődtél s nézed a  nap nyugtát ahol a láthatár lángolva megszépül, szemedben  fény vibrál,  nem hazudhat az árnyék,s   haraggal  elbúcsúzni készül. Különös, könny íze van az esti szélnek sötét illatú a régi ősz szaga, oly zavaros mert sorsod  s életed ízének tavasza volt koktéljából kortyokat adogat a szimatod,.

Királyliliom----Wilhelem

Kép
Egyszer   jöttem ide, olyan ártatlanul mint kis liliom, mely semmit sem tud, mikor érettem nap-sugarak üzentek kiléptem a földből finoman,kéjesen. Igen, annak jöttem: szép liliom-nőnek, amivel minden reggel sokat törődnek jó tündérek vigyáznak rám álmatlanul és minden reggel illattal feltöltenek. De rögtön átkaroltak rút fagyos szentek körülvettek engem az anyám intelmei jeges szelek kínozták elárvult testem úgy vigyáztak rám hogy szinte megöltek. Mint más emberek én is szép lettem ki mindenkit szeret és viszont szeretnek még is titokzatos a kis lelkem homálya miért is jöttem én virágként e világra? Mi az a nagy erő, amely mégis éltet? s mint kit álmában éjjel kicseréltek rajongóbb, ragyogóbb, rügyezőbb lettem: amikor zene üzente a : pattanó virág-neszt. Azóta ott állok néha meleg esőcseppben ernyőket nyitnak ki a virágok felettem, minden virágnak megvan a maga szerelme én velem is a zene messziről csodát tett..[W.B.]

E durva Világ---Wilhelem

Kép
Micsoda idők! Micsoda hibák! Világnyelven forog mindenhol a szó, fut velünk a kor ijedve s kihág, szájunk minden percben másat szól. Hol van az a megszabott kitartás, maholnap eltűnnek az összes fák vadcsapáson és árkon-bokron át bukdácsol a meghabarodott világ. Száz irányba ijeszti a fák, a bokor, állatot ,embert,ami tömegnyomor, ha bár nemrég heverte ki régi sebét újat kapott ami utolsó lehet neki. Rohan velünk a szerencsétlen világ száraz ágak között alig látsz élő fát, Világ kezdetig csend és nyugalom lesz az erdőn elhal minden hallható nesz. Elindul velünk a világ a fák alatt, a végtelenségig gyér lombjai alatt, elvisz Hadész megtisztító poklába nemes vad volt mégis e durva világ.