Egy katona emlékei--WILHELEM
Szétszakad a teste , még is bírja többiekkel gázol pocsolyákban, fegyvere csak két keze s keresztje ujjongása halogatásba elvegyülve. Erdők nélküli elszánt kitartó türelem gumicsizmák szaga ,s a hányinger homlokáról csurog egyre az izzadság külvilágba lép latyakos árkokon át . Megkínzott véréből néha csapolnak, ellenségek között senkire számítnak hátizsákjában rég megkopótt rádió bárgyú énekeket gyötör, sírva dalol. S menetelnek, emlékük özvegység egymás lábait szinte elérhetnék, bombák dördülnek kegyetlenül földre ő a fegyver nélküli felgyúlt kereszttel. Zúdulnak egyre ,nincs ideje magára magukat restellik a kihasadt bombák, csak vad kiáltások sebek fájdalmára száll a kék ég felé szomorú bizonyság.[W.B.]