Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A fülledt alkony csöndes révbe tért s bús holló-szárnyon átsuhant az éj a lilás-opál felhőnyáj felett.   A tenger ködlő horizontig ért és gyöngyöt szórt a zengő víz tarély és prédát lesett egy szűz sirálysereg.   Holt romokra ciprus árnya terped a hűs Mármor csonka zátonyán mint szárnyat bontó hamuszín enyészet.   Méla hold fény ragyogta be a kertet hol férfiak mulattak múlt tivornyán most békés kecskepár legelészett.   Öblök felett a csönd, mintt kósza füst bolyong s szívek felett az álmodás és mesék mályva-piros varázsa.   A lombos ág halk dalba kezd, mint ezüst gitár ha áll nagy csengő éjji áldomás s fenn táncra kél sok arany égi strázsa.   Ott szél lendíti csónakos szavát amint hó vásznát túlra kergeti, hol aranygitár bűvös éjjé varázsol.       . 

 Hívtalak s te jöttél. Szemed meglobbant, derekad meghajlott az ébredésben, amikor feléd karolt poláris ellened- Én. Nem is gondolkoztál.Nem is sóhajtoztál. Nem láttam benned a világot.   Tikkasztó, piros fény voltál, meleg, zsibbasztó fény, amikor átöleltem derekadat s magammal hívtalak.   Odakinn hullott a hó a nap mosolygott az emberek bújtak előle mi ketten kályhához ültünk egymás mellé A tűz duruzsolt mi kacagó szemmel esküdtünk a hideg ellen, Forró vagy Én is az vagyok,ölelj. Én is ölellek. Dobog a szíved, az enyém is dobog. A tiéddel egyszerre dobog ereidben lüktet a vér.  az enyémben is lüktet, együtt a tiéddel,mindig a tiédde

 Könnyű, mint az illő illat S miként az úgy lebeg A vallomás palástját Félek, nem bírja meg.   Sejtés csupán. Oly édes Munkál látatlanul És boldogítva engem Kimondhatatlanul.   Szerelem? Késő mégis. Késő, késő, igen! Miért izgul a vérem, S mért riad a szívem?   Bennem, s körülöttem messze Zord világomladék. Szívünk kapuján által Menekvés volna még?   Könnyű, mint illő illat S miként az úgy lebeg A vallomás palástját Félek, nem bírja meg.