A két féltett kincsem
Buborék énem,mi feltor csak egy csepp, és máris elvesztem nevem mert hullok nyomtalan a mélybe mert semmi sem vagyok de maradok , felakasztva a lelkes ebredesre. Múltamban kutatva semmi sem voltam csak t ö rtettem elore a vágy maradt m ö g ö ttem s meneteltem fényben s ö tétben a célnak elébe es fogtam kezemben gyermekeim keservét tovises avarban,míg nevetve arany almát szedtem k ö tényemben. ö r ö mmel nekik. Ezért születtem,mert valaha voltam,ékszer a nyomomban mert az ö r ö ok csak egy perc és mindent hullámba temetnek a cinkos angyalok. Ma jelenben s jovomben keringek k ö rul ö ttük kergén és áldom szerencsém hogy velük lehettem. Az ö r ö kos hiány igéretében. Választ nem kérek senkitol, mert van múltam es jelenem hol turkálhatok serényen s megtanultam a leckém a felszínre toro,üres k ö tényemben. Amikor majd feltornek remek kinyilt veszedelmek. De mindent megert s felemelem fejem a sotetben hogy,tobbet nevethessen ket feltett kincsem orizve az almakat örök időkben