A buszke fenyocske ----wilhelem
Egy kicsike fenyőfa,egyedül nőtt az erdő szélén.Mellette mindenfele a testvérei éltek.
Ezért az egész területet kellemes fenyő illat vonta be.Mikor jött a tavasz,a gyenge szellőcske messzire vitte a fenyők illatát.A szellő végig siklott a fenyő ágak között és enyhén fújdogált az ágak között, halk zenével addig amíg a fenyő ágak is átvették dallamát és dudorászni kezdtek .
Nyár közepén,mikor a napsugara erősen égetett, ott bent az erdőben ,csend ,hűvösség uralkodott és kellemes gyanta illata terjedt szét messzire.Olyan jó volt ott az erdő közepén ,ahol rengeteg fenyő sorakozott mint egy hadsereg.Sorban álltak ,mint a katonák , legidosebb volt a vezérük.
Szeretetben éltek ,egymást segítették ,ha esetleg favágók érkeztek ,oly erővel kezdtek vihart kelteni,hogy minden favágó szétszéledve futásnak eredtek.
Sok kiránduló amikor arra tévedett szeretettel ültek le a hűvös erdőbe.Olyankor lassú suttogásba kezdtek,valami szép andalító ének tort fel az egesz erdőben.
Ősszel viszont mikor elkezdődtek az esős napok ,lent az alföldön patakokban folydogált az esővíz,le a völgybe.A fenyők nem szenvedtek ,mert magasan álltak a kis domb tetején.
A fenyőerdő viszont továbbra is keményen állta a sarat.Gyökerei mélyen a földben cövekeltek úgy nézett ki a fenyőerdő mint egy hadsereg.Álltak egyenesen szilárdan!
Meg sem rebbentek .Agaik mid zoldebbek és fisebbek lettek.
Nem volt más fa ami nem szenvedett volna az esőktől,meg a szelektől.
Csak ok voltak azok akik buszkén néztek le a volgybe ,sajnálkozva a tobbi fákon.
Ha jött a tél ,mindenfele nagy hóviharok pusztítottak,csak a fenyőerdőben volt csend és mint egy védőfal állt a hóvihar ellen,a fák ágai lefékezték a vihar erejét.Sokan voltak, erősek!
Így éltek a fenyők a saját területükön.
A mi kis rakoncátlan fenyőnk viszont ,mintha nem lett volna nagyon elégedett.Messzire látott és látta a csupasz hegy-ormokat .Minden reggel mikor odanézett látta hogy egy szürke szikla mögül repdes a napsugara.A Nap ,mint egy nagy arany karika lángolva dugta ki arcocskáját a csipkézett hegy ormok mögül,.Körülötte.,csodaszép fényesség uralkodott arany színben.
A kis fenyőcske kezdte nem szeretni a fenyőerdőt, ahol lakott,és oda vágyott a hegy- ormokra ahonnan a Nap kelt föl.Nem tudta mit csináljon ,hogy oda jusson.
Szerette volna, ha feltudott volna menni a hegytetőre és onnan figyelje a az egész földet ami alatta volt.
Már nem szerette az énekeket sem ,amik olyan szépen harsogtak a fenyőerdőben.
Nem szerette a jó hűvösséget nyáron ,semmi nem tetszett neki.Már a szél ellen sem szeretett harcolni unni kezdett mindent.
Egy nap odament a nagyapjához ,ami a legvénebb fenyő volt, széles vastag törzsével és lelógó zuzmókkal a törzsén ,igazán úgy nézett ki ,mint a legvénebb fenyő az egész világon!
-Nagyapa én szeretnék ott a hegycsúcson élni ,mit kell tegyek ,hogy odajussak ?
-Gyermekem -válaszolta a nagyapja ,hogy akarsz élni egyedül a csupasz hegy ormon,ahol mindent lerombol a szél ,a hóvihar a fagy ?
-Gondolod .hogy olyan könnyű egyedül élni ?
-Majd meglátod hogy segítségre lesz szükséged de senki nem fog segíteni neked.
A szülei is csítitották nem sok eredménnyel..Amit elhatározott végre is hajtotta.
-Meglátod ha majd jönni fognak a szelek ,viharok ,amilyen kicsi vagy kiráncigálnak a földből.
-kiáltották a tobbi fenyok is! De ő nem hallgatott senkire.
Egy nap eszébe jutott ,hogy ismer az erdőben egy jó tündért ,aki annyi fának segített különböző dolgokban :volt akit meghizlalt ,volyt akit megnyirt ,hogy szebb formája legyen ,volt akit megkezelt ha valamilyen betegségben szenvedett,
Így amikor ott szállt mellette a tündér ,így szólt hozzá"
Kedves Jó Tündér segítenél nekem,hogy feljussak a hegycsúcsra ?
A Tündér nagyon készségesen fejet hajtott es csak egyet intett a kezével és máris ott volt a sziklák tetején.
A kis fenyőcske nagyon büszke volt magára .Alig várta a reggelt hogy közelebbről láthassa a csodálatos napfelkeltét .
Magabiztosan nézett a volt testvéreire és szégyellte magát hogy valamikor közöttük élt.
Ugy látta ,hogy o a legszebb fa azon a hegyormon.
A testvérei időnként felkiáltottak neki;
-Hogy telik ott fent ?-testvér ?
-Szereted ott ?
-Hogy érzed magad olyan magasban ?
-_Vigyázz magadra , -fogózz meg jól mert amikor jönni fog az eső meg a szélvihar vagy talán épp a hóvihar nincs ki megvédjen -kiáltotta neki a nagyapja
-Ne izgasd magad nagyapa mert tudok vigyázni magamra.
-Én nem vagyok olyan öreg ,mint te.
-Inkább te vigyázz magadra ,mert olyan öreg vagy ,az első szel kiránt gyökerestől!
Hosszú nyár után jött először az ősz , sok esővel,nagy viharokkal.
A völgyben sok víz gyűlt, de szép lassan egy része beszivárgott a földbe a többi lassacskán szétoszlott.Nem volt valami kellemes helyzet ,tiszta lucsokban állt a gyökere.
A szél is fújta kegyetlenül
.Inogott jobbra -balra mint aki elakarna dőlni. Eljött a tél ,a szél elkezdett fújni erőssen ,kavarta a havat összevissza .Az egész teste megtelt hóval alig tudta lerázni magáról.
Lent a völgyben is a fenyő erdőben érezték a borzalmat ,de senkinek sem lett semmi baja .
A kis büszke fenyőcske bizony nagy bajba keveredett.
Erezte hogy nemsokára kidől ,az ágai elkezdtek töredezni ,o pedig inogott jobbra -balra.
El kezdett hangosan kiabálni :
-Segítsetek drága testvéreim ,mindjárt kidőlök
-Nagyapa ,segíts könyörgöm ,mert nem bírom tovább.A testvérei viszont nem tudtak segíteni neki .
A jó tündért is kereste ,de nem találta sehol abban a hóviharban .
-Mi sajnos nem tudunk visszahozni-kiabálták a testvérei.
-Nem akartad megfogadni a tanácsunkat-most nincs amit tegyünk
Egyszer csak a fenyőcske kibillent a
földből és legurult a nagy magas hegyről a jeges havas völgybe.Eljutott valahogy az erdő szeléig.Ott volt egész télen a jégben és fagyban.Amikor jött a tavasz megérkeztek a vadászok is .
Amikor látták az aszott lucskos fenyőfat ,lábbal rugdosták majd az egyik azt mondta ő haza viszi mert jó lesz majd tüzifanak ,ha megszárad .[W.B.]
Ezért az egész területet kellemes fenyő illat vonta be.Mikor jött a tavasz,a gyenge szellőcske messzire vitte a fenyők illatát.A szellő végig siklott a fenyő ágak között és enyhén fújdogált az ágak között, halk zenével addig amíg a fenyő ágak is átvették dallamát és dudorászni kezdtek .
Nyár közepén,mikor a napsugara erősen égetett, ott bent az erdőben ,csend ,hűvösség uralkodott és kellemes gyanta illata terjedt szét messzire.Olyan jó volt ott az erdő közepén ,ahol rengeteg fenyő sorakozott mint egy hadsereg.Sorban álltak ,mint a katonák , legidosebb volt a vezérük.
Szeretetben éltek ,egymást segítették ,ha esetleg favágók érkeztek ,oly erővel kezdtek vihart kelteni,hogy minden favágó szétszéledve futásnak eredtek.
Sok kiránduló amikor arra tévedett szeretettel ültek le a hűvös erdőbe.Olyankor lassú suttogásba kezdtek,valami szép andalító ének tort fel az egesz erdőben.
Ősszel viszont mikor elkezdődtek az esős napok ,lent az alföldön patakokban folydogált az esővíz,le a völgybe.A fenyők nem szenvedtek ,mert magasan álltak a kis domb tetején.
A fenyőerdő viszont továbbra is keményen állta a sarat.Gyökerei mélyen a földben cövekeltek úgy nézett ki a fenyőerdő mint egy hadsereg.Álltak egyenesen szilárdan!
Meg sem rebbentek .Agaik mid zoldebbek és fisebbek lettek.
Nem volt más fa ami nem szenvedett volna az esőktől,meg a szelektől.
Csak ok voltak azok akik buszkén néztek le a volgybe ,sajnálkozva a tobbi fákon.
Ha jött a tél ,mindenfele nagy hóviharok pusztítottak,csak a fenyőerdőben volt csend és mint egy védőfal állt a hóvihar ellen,a fák ágai lefékezték a vihar erejét.Sokan voltak, erősek!
Így éltek a fenyők a saját területükön.
A mi kis rakoncátlan fenyőnk viszont ,mintha nem lett volna nagyon elégedett.Messzire látott és látta a csupasz hegy-ormokat .Minden reggel mikor odanézett látta hogy egy szürke szikla mögül repdes a napsugara.A Nap ,mint egy nagy arany karika lángolva dugta ki arcocskáját a csipkézett hegy ormok mögül,.Körülötte.,csodaszép fényesség uralkodott arany színben.
A kis fenyőcske kezdte nem szeretni a fenyőerdőt, ahol lakott,és oda vágyott a hegy- ormokra ahonnan a Nap kelt föl.Nem tudta mit csináljon ,hogy oda jusson.
Szerette volna, ha feltudott volna menni a hegytetőre és onnan figyelje a az egész földet ami alatta volt.
Már nem szerette az énekeket sem ,amik olyan szépen harsogtak a fenyőerdőben.
Nem szerette a jó hűvösséget nyáron ,semmi nem tetszett neki.Már a szél ellen sem szeretett harcolni unni kezdett mindent.
Egy nap odament a nagyapjához ,ami a legvénebb fenyő volt, széles vastag törzsével és lelógó zuzmókkal a törzsén ,igazán úgy nézett ki ,mint a legvénebb fenyő az egész világon!
-Nagyapa én szeretnék ott a hegycsúcson élni ,mit kell tegyek ,hogy odajussak ?
-Gyermekem -válaszolta a nagyapja ,hogy akarsz élni egyedül a csupasz hegy ormon,ahol mindent lerombol a szél ,a hóvihar a fagy ?
-Gondolod .hogy olyan könnyű egyedül élni ?
-Majd meglátod hogy segítségre lesz szükséged de senki nem fog segíteni neked.
A szülei is csítitották nem sok eredménnyel..Amit elhatározott végre is hajtotta.
-Meglátod ha majd jönni fognak a szelek ,viharok ,amilyen kicsi vagy kiráncigálnak a földből.
-kiáltották a tobbi fenyok is! De ő nem hallgatott senkire.
Egy nap eszébe jutott ,hogy ismer az erdőben egy jó tündért ,aki annyi fának segített különböző dolgokban :volt akit meghizlalt ,volyt akit megnyirt ,hogy szebb formája legyen ,volt akit megkezelt ha valamilyen betegségben szenvedett,
Így amikor ott szállt mellette a tündér ,így szólt hozzá"
Kedves Jó Tündér segítenél nekem,hogy feljussak a hegycsúcsra ?
A Tündér nagyon készségesen fejet hajtott es csak egyet intett a kezével és máris ott volt a sziklák tetején.
A kis fenyőcske nagyon büszke volt magára .Alig várta a reggelt hogy közelebbről láthassa a csodálatos napfelkeltét .
Magabiztosan nézett a volt testvéreire és szégyellte magát hogy valamikor közöttük élt.
Ugy látta ,hogy o a legszebb fa azon a hegyormon.
A testvérei időnként felkiáltottak neki;
-Hogy telik ott fent ?-testvér ?
-Szereted ott ?
-Hogy érzed magad olyan magasban ?
-_Vigyázz magadra , -fogózz meg jól mert amikor jönni fog az eső meg a szélvihar vagy talán épp a hóvihar nincs ki megvédjen -kiáltotta neki a nagyapja
-Ne izgasd magad nagyapa mert tudok vigyázni magamra.
-Én nem vagyok olyan öreg ,mint te.
-Inkább te vigyázz magadra ,mert olyan öreg vagy ,az első szel kiránt gyökerestől!
Hosszú nyár után jött először az ősz , sok esővel,nagy viharokkal.
A völgyben sok víz gyűlt, de szép lassan egy része beszivárgott a földbe a többi lassacskán szétoszlott.Nem volt valami kellemes helyzet ,tiszta lucsokban állt a gyökere.
A szél is fújta kegyetlenül
.Inogott jobbra -balra mint aki elakarna dőlni. Eljött a tél ,a szél elkezdett fújni erőssen ,kavarta a havat összevissza .Az egész teste megtelt hóval alig tudta lerázni magáról.
Lent a völgyben is a fenyő erdőben érezték a borzalmat ,de senkinek sem lett semmi baja .
A kis büszke fenyőcske bizony nagy bajba keveredett.
Erezte hogy nemsokára kidől ,az ágai elkezdtek töredezni ,o pedig inogott jobbra -balra.
El kezdett hangosan kiabálni :
-Segítsetek drága testvéreim ,mindjárt kidőlök
-Nagyapa ,segíts könyörgöm ,mert nem bírom tovább.A testvérei viszont nem tudtak segíteni neki .
A jó tündért is kereste ,de nem találta sehol abban a hóviharban .
-Mi sajnos nem tudunk visszahozni-kiabálták a testvérei.
-Nem akartad megfogadni a tanácsunkat-most nincs amit tegyünk
Egyszer csak a fenyőcske kibillent a
földből és legurult a nagy magas hegyről a jeges havas völgybe.Eljutott valahogy az erdő szeléig.Ott volt egész télen a jégben és fagyban.Amikor jött a tavasz megérkeztek a vadászok is .
Amikor látták az aszott lucskos fenyőfat ,lábbal rugdosták majd az egyik azt mondta ő haza viszi mert jó lesz majd tüzifanak ,ha megszárad .[W.B.]
Megjegyzések