Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Az este már az ajtónk előtt áll. némán merednek rám a vén falak, a zegzugokban hallgat a homály, az óra kettyenése elakadt.     A fal szeme, a tükör, néz merőn a harmatos éj puhán rálehelt, tündérlányok kedves népe jön és sző köröttem könnyű árnylepelt,   Halk álmok járnak. Egy-egy bútor zaj mint félálomban, halkan felsóhajt, s elalszik végre, minden elcsitul.   A sötét éj ölelve, lágyan rám hajol, csönd, álmodom s ujjam közül a toll a földre halkan , puhán kihull.

Illatosan, langyosan sütött a Nap; a monostori cigány asszonyok hóvirágot árultak, de ők maguk feketék és aszaltak voltak, mint a Január kísértete.. Az emberek kisereglettek az utcára s fel-alá ténferegtek a napos oldalon. A Monostori-úton hetvenkedve vonult végig első diadalmas tavaszi hajtásáról a sintér-karaván. A rácsos gyepmesteri kocsiból holtra ijedt kutyák tekintete kért könyörületet.  A Gazdasági Akadémia feletti dombokról gyakorlatozó katonaság durrogtatása hallatszott - mintha, tavasszal, valami farsangolók szüreti mulatságot rendeztek volna.  László ott álldogált a volt Magyar Konzulátus épülete előtt s Borit  várta. Tegnap, vacsora után, szorongó lélekkel ugyan - de némi bizakodást sejtető hangulatban állapodtak meg ebben a nagyobb szabású sétában. Négy óra volt. Bori nemsokára fel is bukkant a Horea -utca sarkán.  László megint a krízis előtti napok stílusában igyekezett tartani magát. Pedig olyan rossz éjszakája volt, hogy azt hitte: nem virrad meg ...