Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Igen. Igen. Én mindent ráhagyok. tudja is a férjem, hogy ki vagyok, azt hiszi, az vagyok, akinek hisz örvend nekem,néha színházba visz. O, mégis-jó,  szűk szemű  az ember nem vakítja ki az én szememet sem s ujjong, hogy helyette is elmegyek mert úgy sem hiszi mit is tehetek. Én legárvább férjes asszony vagyok, fejemen férjem koronája ragyog, le-ledobom és gondolom magamba beh szép volna egy virág a hajamba. Fájdalmas, hogy meg vagyok kötözve, mert rab vagyok és sírnom kellene, de csak húzom a csörgő láncokat hiába gyötörnek,gyötrik a hátamat. De táncolok, hogy muzsikának halljam, véres szívem viruljon, mint a dallam néha ok nélkül keményeket mondok, néha vérig-vágom vaskos láncomat. [W.B.]

Oly édes semmiségben tétlen az égbolt csillagos fényében testem még ring ölelésedben még csókot súgsz holdas estén. Belém vésődött finom lelked néma érintések bársony leheletén szemedben fény szikrázik felém, s érzem vágyad pihen benne. Mert eggyé olvadunk ördöngösen, míg tejúton táncolnak tündérek, s boldog nevetés szédületében színes életem búg ölelésedben. Ajkam pirosló vérem tengere minden vágyam benne keressed kitárt karjaim lágy ölelésében benne van szíved minden verése. Csak egy perc míg magamba vésem férfi akaratod gyöngeségeit, s testem szótlan szobor fegyvere mi megvédi csókjaid üdvösségeit..[W/B/]