Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Szent -angyal zenél, szűz tested adósa szerelmi  korszak élén elhaló szavak, habár az átrepesztő harcok alagsorában forróbb  volt a hó, illatosabb a rózsa. Az újonnan  szült, a formátlan, a kósza, s a telt virág bibén a hervadás-irama  immár a újonnan-új és egyre-daltalan helyett énekel neked a hangos új próza. Különleges célját elhagyta, cérnán  mozgatja a szerelem tiszta karéján, melyben nincs  zúgolódás , nyugalma teremt,                          s míg győzelmein felragyog egy új glória, ő maga eltörpül, fülében csupa csendek szemében angyalok nevetnek  új győzelmet. 

 Keresek egy régi, boldog  múltat, az utamat hosszútávon kutatom, a szavak bennem rég elpusztultak, hogy a hiány s az üresség fájjon. Kifolyt  belőlem minden, mi szépség, s bár itt vagyok de szívemben éhség, csókok helyett csak vágy gyűlt a mába így rekedtem benned mint egy árva. Tüzes lámpák  alatt néha felzokogtam ó, hányszor adtak nekem más szerelmet az enyém csak az, mit szívembe zártam egy  vízbe fojtott, keserves  emlékezet. Így maradhattunk egymásnak árvája, egy megtagadott múltért, semmiért, fájdalmak  ösztöne marakodik rajtam, egy utolsó  csók megfizetne mindenért. Minden volt boldogság,mögöttem lohol mit  lassan-lassan belep az emlékezet, fagyos álmok közt birkózom a széllel, remélve, hogy egyszer veled találkozom.