Prózai gondolatok a templomban

Klárika ott ül az első padban az asszonyok előtt s kábultan mered maga elé.

    Ha egy kicsit jobbra fordul és behunyja a szemét, ott látja a porcelán ingaórát a falon, hallja a ketyegését is, most úgy látszik ütni készül, megszólal a zenélő szerkezet, minit az orgona hangja.

 Egy kicsit lehetne halkabb is, nem hallja miatta, hogy Vince mit mondott neki az imént. Palásttal a vállán bejött az ajtón, feléje fordult és meghajolt.

 De Klárika lesütötte a szemét, nem nézett rá, most erősebb lesz, mint tegnap este volt, nem sírja el magát. Vince elbujt a szószék mögé, vajon miféle tréfán töri a fejét újra? A zenélő óra még mindig zakatol, meg kell itt bolondulni, az asszonyok is sugdolóznak a háta mögött.
-Nem jöttek be, kinn maradtak mind,- hallja a suttogást. Kik nem jöttek be, talán Kelemen András készült hozzá, szegény fiú, de hiszen ő ott áll az orgona mellett, a szemeik találkoznak. ő még nem tudja..

 Mit nem tud, mi van olyan nagyon tudatni való? Hogy tegnap megcsókolta Vince, mint ahogy megsimogatnak egy síró leánykát, hogy hagyja már abba, cukrot is ígérnek neki, házasságot holnaputánra?
Olyan nyugodt ennek az Andrásnak a tekintete, vajon mit szólna ahhoz, ha felkiáltana hozzá, csak egy szót, éppen csak egy szót?
 -A férfiak fele kint maradt-ezt ismét a háta mögött suttogja valaki. A férfiak padjai félig üresek, hát kint maradt a fele, úgy kell annak, aki nem készül el idejében s elkésik a templomból.

 Most már énekelni kell, azután be sem lehet jönni, a kurátor be is tenné az ajtót, ha nem volna már tavasz. így viszont az a baj,mert ha  hogy ha Jóska a borjút elfelejtette bekötni, az könnyen megtalálja az utat a tanítói kertből a cinterembe s megáll a templom ajtó előtt, mint tavaly előtt ilyenkor, volt is nagy hangoskodás miatta, ezeknek a Bogátiaknak nem jó a szájára kerülni. Vajon  nem nézett be az ablakon valaki, amikor őt Vince megcsókolta? Az a kérdés, hogy a hír ebben az esetben Andráshoz jutna-e el a leghamarabb, vagy a legkésőbb? András még nyilvánvalóan nem tud a dologról semmit, különben talán a templomba sem jött volna el. 

       Milyen hangosan imádkozik most ez a pap! Jó volna felnézni reá, olyan különösen reszket a hangja, ezt ő így sohasem szokta, szinte azt hinné az ember, hogy valami fojtogatja, mintha minden pillanatban sírva tudna fakadni.

 Ez a nagy darab ember! most vajon  gondol-e arra, hogy a tegnap este őt megcsókolta? Ó, ha vele is így tudna beszélni, ilyen komolyan, szelíden és szépen!   Most szinte azt lehetne hinni, hogy látja az Istent és beszélget vele, valamit elmagyaráz neki szép alaposan, de mindig érzi, hogy nem elég az, amit mondott, újra kezdi, még jobban könyörög és még jobban kétségbe van esve.  

     Az apja bizonyosan már türelmetlenül várja az orgona padnál, hogy a közénekre rázendítsen. Már suhogtatja is a kottákat, ehhez ő kitűnően ért, a kotta suhogtatáshoz, a kottához már kevésbé, azt inkább csak a tekintély kedvéért teszi maga elé.

 Most végre nyekken az orgona, az asszonyok is fölállnak, nem suttog egyik sem, a zsebkendőiket az orruk elé tartják, szipognak. De sohasem értem miért?

József Amáliának vörös a szeme, pedig neki igaziból van szeretője, csak nem hagyta faképnél? Csupa asszonyhang énekel, persze, a férfiak fele kinn maradt, vajon nem amiatt búsul-e Vince? Forgatja a nagy biblia lapjait, máskor nem keresgél ilyen sokáig, kiteszi a két kezét két oldalt a szószékre s az embereket nézi.
Ezeknek a papoknak olyan különleges szokásaik vannak ,valószínű a hatás kedvéért ,mert ok sem hiszik amit prédikálnak.,csak valakiket meg kell sírassanak .Es lám  máris szortyognak a nők tetetett szomorúsággal  kőzben mindenkinek máshol van az esze.A férfiak miért nem sírnak sosem a a tempomban meg csak be sem jonnek.Erdekes megfigyelés

      Onnan a szószékről vajon látja-e a papi lakót, legalább a kéményét? Jaj, mekkora nagy épület az, ki bírja bebútorozni? Oda hány tehénnek az ára kell? Legalább négynek, ha volna. Vince nem is gondolhatja komolyan, hogy őt feleségül vegye. Afféle bolond este volt a tegnapi, nem kell komolyan venni, bizonyosan megsajnálta, hogy sírni látta.
 -Ah, kisasszony, mindent megígérek, csak sírni ne lássam!
   -Azt is megígéri, hogy feleségül vesz?   Mindent és azt is: holnapután meg is tarthatjuk az esküvőt.
Neki akkor kacagnia kellett volna, hát ez igazán pompás tréfa, Vince mindig tudja, hogy mivel nevettesse meg. De akkor viszont elmaradt volna a csók és az is tréfa volt?
 -Igenis, kisasszony, itt most minden tréfa, de a csodákban hinni kell, a tavasz is felolvasztja a patakok jégpáncélját, hány megfagyott szív enged fel, kezd új életet leheletére: feltámadunk!-Ez már a prédikáció, persze, az öreg János bácsi alszik, arról is meg lehetne mondani, de azért az ámenre mindig fölébred. Neki van a legtöbb esze, ott mellette hárman is bóbiskolnak, kínozzák magukat, ébren akarnak maradni csupa tisztességből. Pedig úgy sem értik meg, hogy mi van a prédikációban, egy csomó szent   pásztor, meg a tüzes szekerek prófétája, az Illés.
     -Néha meg Jézust emlegeti a pap, az mindig jól esik. De az a legjobb mégis, amikor azt hallja az ember, hogy: Isten, hiszen voltaképpen azért jön a templomba, hogy az Istennel találkozzék. Márta néni meg az édesanyja egyebet nem is ért meg az egész prédikációból; miért is törnék magukat többre, nem elég az? Egyebet nem is -kellene tenni, mint elkiáltani hangosan vagy tízszer egymásután: Isten! Isten! jó hosszú szünetet tartva közöttük. Vajon ezt is megunnák az emberek egy idő után?? Az emberek idővel mindent megunnak, Vincét is megunták már, minden öt évben ki kellene cserélni a papokat, akkor hátha jobban járnák a templomok?
 A Vince helyére vajon ki kerülne? Valami öreg házas ember három gyerekkel, a feleségének azt kellene mondania, hogy kezét csókolom. Vagy újra valami fiatal teológus, akit csak most eresztettek el a teológiáról? Az olyannak már mind van menyasszonya. Kimeszelteti a házat sebtiben s a falu elsőnek a papja lakodalmán bámulhatja ki magát, ő pedig legyen boldog Andrással, többet úgysem érdemel jobbat úgysem kap. Hát Vince kivel fog fészket rakni az új faluban? Hátha van neki titokban valaki városi kisasszonya, csak nem beszél róla, mert ott viszont őt kevesellik s megvárják, amíg esperes lesz.
Vincéből esperes! Mekkorát fog nevetni a kurátoroknak, amikor a bort kitöltik neki! Az iskolában pedig barackot nyom a gyermekek fejére, a tanítót megdicséri. Nem is lenne olyan rossz esperesnek. Szerelmes lovagnak bizonyára rosszabb, vagy ki tudja, hátha leánya válogatja? Nem is jó arra gondolni, elfacsarodik az ember szíve. Még ennek a kicsi boldogságnak sem lelhet hinni, amit feléje hajítottak, hogy bele fogózkodjon.. Nem tartja erősen, mert nem hisz benne, nem neki szánták. Mennyivel boldogabbak ezek a falusi leányok. Mire akkorára nőnek, már szeretője van mindegyiknek s meg sem unhatják egymást, mert jön a katonaság. Az olyan, mint a szünidő, a vége felé az ember belebolondulj úgy várja, hogy az iskola már megkezdődjék.
      Vajon Vince mit gondolna, ha ő most egy hónapra elköltözne a nagybátyjához, jó messze, hogy még a levél is elvesszen az úton? Várná őt vissza, lenne érette csak egy kicsit bolondabb, mint volt tegnap este? Ó, be sok butaságot össze-vissza gondol az ember, amíg a pap a szószéken azt képzeli, hogy őt figyeli mindenki!
-A húsvéti ünnep nagy tanulsága az, hogy elcsüggedni soha nem szabad.
-Meg az is, hogy a férfiaknak sohasem szabad hinni, különösen tavasszal, húsvét ünnepe táján. A legjobb lesz elutazni és soha vissza nem térni.
     Miért nem fejezi be Vince a prédikációját? Az apja újra zörgeti a kottákat, hiszen még úrvacsorát is kell osztani, lesz egy óra, amikor az ebédjéhez ülhet. Ámen. A gyülekezet megmozdul, János bácsi ültéből fölrezzen, tátja a száját ő is, mintha együtt énekelne a többiekkel. Ez jó most felségesen, az ember kinyújtóztathatja magát. Micsoda cirkusz halomra
De jaj! most újra a pap szónokol, kint áll az úr asztala előtt, mennyit kell beszélnie egy papnak s mennyit kell hallgatniuk a híveknek! Szeretik a papok azt a sok beszédet? A hívek nem túlságosan igen a hallgatást, azt már nem lehet mondani. De mivel is telnék az idő a templomban, ha a pap nem mondana valamit? Mindig énekelni sem lehet s ha az ember sokáig egy helyben ül csendesen, elálmosodik. Igaz, a pap beszédje alatt is elálmosodik, egészen mindegy, akkor hát legalább beszélje magát ki a pap s hátha valaki hallgatja is? Klárika előre tudja, mit fog mondani Vince. Ilyenkor ott az úr asztala előtt mindig ugyanazt mondja Előre tudja, nem szép tőle, hogy nem tanul új beszédet, most is már belekezdett. De nem, most egyebet mond, azt is olyan nagyon komolyan, el sem tudná nevetni magát.
-Ha tehát a te áldozatod az oltár elé hozod-   igen, erre emlékszik még az iskolából. Az van benne, hogy ott kell hagyni az áldozatot az oltár előtt s haza kell menni kibékíteni a haragosokat. Csak azt nem tudta megérteni Klárika soha, hogy azokat is ki kell-e békíteni, akik ok nélkül haragszanak  reá? Mert akkor ugyan csak sok dolga lenne, reá a lányok közül sokan haragszanak amiért Kelemen András őt szereti. De ő arról   igazán nem tehet. Mit is mondhatna nekik, hogy béke legyen?
 -Ne haragudj, Mariska, én nagyon sajnálom, hogy Andrásnak jobban tetszem, mint te.
-De  hát ez hazugság, ő emiatt egy cseppet sem búsul s Mariska most még jobban haragszik. Ha az ember meggondolja, sok ilyen lehetetlen dolog van a vallásban, még jó, hogy senki sem veszi ezeket a lelkére, a papok legkevésbé. Abból lenne még csak felfordulás, ha a papnak ünnep előtt ki kellene békítenie minden haragosát, Kelemen Lőrincet is persze s csak azután oszthatná szét az úrvacsorát? Akkor a harangozó prédikálna minden sátoros ünnepen, pedig reá is haragszanak  elegen, de azt senki sem tartja számon. Olyan ember tán nincs is, akit mindenki szeret, még Jézusnak is voltak ellenségei. Akkor mit reméljen a bogáti  pap? De mi ez, mi történik? Sírva fakadt Vince, ott a gyülekezet előtt! Mi van ezzel a fiúval, nem ismer reá. Valaminek történnie kellett, az emberek is tágra nyílt szemekkel bámulják, az asszonyok újra szipognak.
-Hát van annál rettenetesebb dolog, kedves atyámfiai, amikor az emberre haraggal, megvetéssel tekintenek, elhúzódnak tőle, mint egy bélpoklostól?! S ha még hibám miatt történnék mindez! De mi az én hibám, atyámfiai? Az, hogy rendet akartam teremteni ebben az egyházközségben! Rend nélkül és törvény nélkül nincsen élet, hát bűn volt az, amit én akartam ?

   A férfiak közül egy sem alszik, úgy nézi a papot mindenki, mint a megbabonázott.
 -Szabad nekünk most e szent jegyekhez nyúlnunk, ha fellángolt a harag a faluban? Elveszítek a kenyeret az én kezemből, kedves atyámfiai, ha akaratlanul is én vagyok a harag felidézője? Én most lélekben odamegyek mindenkihez, akit megbántottam és bocsánatot kérek tőluk.
Hát ez borzasztó és rettenetes, mit követhetett el ez a Vince? Úgy emészti magát miatta, mint a nagy bűnös, megalázkodik, bocsánatot kér, a könnyei hullnak. Nem érti kiket bánthatott meg, hiszen mindig kacag, amikor valakivel szót vált, nem is tudna kimondani egy haragos szót. Vagy ez csak akkor van úgy, amikor ő hallja? A férfiak olyan mások, amikor maguk között vannak. Vele is vajon mindig kedves lesz-e Vince, amikor feleségül vette? A regényekben úgy van, hogy a fiúk teszik a szépet, udvariasak, kedvesek ameddig meg nem kapták a leányt, de azután akkor is kiabálnak, ha a leves forró. Vince is ilyen lesz? ő akkor hazaszalad a szüleihez, neki ne kiabáljon senki, csak az édesanyja. Tőle úgyis eleget hall, ok nélkül is. Vagy ettől már elmenekülni sem lehet, ilyen a leányok sorsa, egy darabig valamelyik szülő kiabál rájuk, azután pedig a férj, hogy valamiképpen el ne higgyék magukat? ő igazában sohasem haragudott az édesanyjára, talán azt sem fogja bánni, ha Vince is néha reá kiabál egy egészen kicsit, de csak egészen kicsit. Utána mindjárt meg fogja bánni és ő megbocsát neki, ha megcsókolja.

    Milyen kevesen vannak a férfiak úrvacsorát venni  még félig sem veszik körül a templom piacát. A pap nem néz a szemükbe, elsiet előttük a kehellyel, mintha félne tőlük. Ilyen úrvacsora osztást nem látott még soha, csupa hatvan éves öregember majdnem mind. A fiatal házas emberek nincsenek sehol. Igazság szerint neki lett volna oka arra, hogy a templomba el ne jöjjön, hogy is nézzen a Vince szemébe, amikor átadja neki a kenyérkockát? Nem, a szemébe igazán nem tud nézni most, csak ki ne ejtse a kezéből a kenyeret, ha véletlenül az ujjuk összeér. Arra nagyon kell ügyelnie; ha zavarba találna jönni, az egész gyülekezet kitalálná, hogy tegnap este közöttük történt valami. Kelemen András lekiáltana az orgona mellől s az asszonyok mosolyognának a zsebkendőik mögött. Most állnak ki a legények az úrasztala köré, Kelemen András legelső, vajon ő a legöregebb közöttük, vagy a tisztesség miatt került oda? Ezt az Andrást még sajnálni sem lehet, olyan öntelten mosolyog. Állandóan az ő tekintetét keresi, megérdemelné, hogy már sejtsen valamit. Bár beszélni tudna olyan folyékonyan, mint ahogyan onnan a távolból mosolyog. De bezzeg, ha a közelébe kerül, csak úgy izzad ki egy-egy szót,egészen belefárad.

   Most még az asszonyok és azután ők következnek, a leányok. Jaj, sohasem lesz már ennek az istentiszteletnek vége! Nem nézett reá Vince, nem volt semmi baj. Ugyan nem szép tőle, hogy elfordította a fejét, most vajon mit gondolnak az emberek? Csak már kint lehetnének végre a szabad ég alatt, egy kicsit fülledt  a levegő idebenn, ha nem lesz vége hamar mindennek, még ő is elsírja magát. Inteni kellene az apjának, hogy zendítsen már reá az orgonára.
De nem, előbb a pap kiterjeszti a két karját, olyan mint egy denevér a palásttal a vállán. Ilyen az előírás, most meg kell áldania a gyülekezetet. Az orgona megszólal, meg az ének, aztán kitódul a gyülekezet. Be szépen ragyog a nap és milyen zöld minden köröskörül! Oda kellene állni a barackfák alá, ha reá hull egy virágszirom, beteljesül az első kívánsága, ami eszébe jut.-
Kelemen András melléje lép, de most nem mosolyog, sőt beszélni sem tud, csak az ünnepet kívánja meg. Vajon Vince észreveszi, hogy ott vár reá az orgonabokrok mögött?

•     Egy fürtöt leszakít, azt szagolgatja, András azt hiszi, hogy neki tépte le s már kezdi a játékot. - Nekem adja azt a virágot? - kérdezi ügyetlenül.
•  -Tépjen, ha akar, maga is,- utasítja őt el a leány, de hát az is olyan előírásszerűen hangzik, ahogy a játék kívánja. András ebben az egyben nem enged. A felszegi presbiter nagy hangon magyarázza a papot körülálló férfiaknak:
•  - Aki a szép szót nem hallja meg, annak lehet kiáltani is.
•  A tiszteletes úrnak joga volt ahhoz, hogy beperelje Őket.
•  - Maga éppen azt az egyet szakította le, amelyre én vetettem rá a szememet, - kötekedik András. A Pataki Domokos hangja még keményebb
•  Kelemen Lőrinc biztatta fel őket, ez olyan világos, mint a nap. Presbiter létére ezt tette az egyház ellen, fegyelmi bíróság elé fogjuk állítani.- Vegye el, ha tudja, — egyezik bele a játékba a leány majdnem
•     sírva fakadt
•      A tanítói kertből kirohan a borjú, maga után hurcolja az elszakított kötelet, olyan jó kedve van, mint senkinek. A hátulsó lábait kirúgja, felágaskodik, el is bőgi magát, a maga módján örül a tavasznak. A barackfa törzséhez hozzádörgölődzik, egész szirom eső hull reá alá, a kívánsága nyomban be is teljesedik, jó kedve megkétszereződik. A verebek tovább repülnek a szomszéd fákról, egy kicsit gyanúsan szemlélik. Hogy nem macska,, az bizonyos, de egyébként semmit sem lehet tudni. A férfiak oszladoznak, a pap most fordul be a kapunál, csak a kurátor hangja hallatszik, amint az egyházfinak hagyogat:- Harmadnapján délután fegyelmi bírósági gyűlés. Kelemen Lőrincnek meg kell mondani, hogy ha nem jön el, a tárgyalást akkor is megtartjuk.
•  A tanítói lak felől nagy kiáltozás: - Hol tekereg az a leány, Klárika, merre vagy, elhűl az ebéd! Most egyelőre ez a legfontosabb dolog a világon.
•      Vince most befejezte a lapozgatást, a kurátor elé tolta a törvénykönyvet, hadd legyen okosabb ő is. A fejét a két tenyerébe fektette. Klarika ugy erzi semmi keresnivaloja nincs ebben a templomban,amit olyan husegesen vegig ulte
• Holnap elutazom ,de senkit em erdekel .
• Vince egy pillanatig úgy érezte, hogy föl kell állania és örökre itt hagynia ezt a falut,es elfutni Klarikaval valahova .De marad minden a regi..
• Klarika ahogy meghallotta edesanyja hangjat felallt es szoknyajat kisimitva elhagyta orokre ezt a mergezo ,szent haborut.
•   
• 
  
•      Építő erőt jelent-e legalább ő ebben a faluban, meg a többi papok a többi falvakban? Hát igen, sok ember kedvét, hitét megfoltozták a templomokban, meg orvosság soknak az is, hogy egy nadrágos ember olyan teljesen az övék, megáll velük beszélgetni az utcán, vidámságot mutat, házaikban meglátogatja. De mennyi ebben az őszinteség és mennyi a bohóckodás, a képmutatás, a hazugság? Nem tagadják meg a lelkiismeretüket soha a . szószéken, nem nevetnek és koccintanak együtt a Magyari Sándorokkal, amikor talán szemükbe kellene vágniok minden aljas, gyáva bűnüket?: 
•  Nem nézik el nekik azt, amiért a szegényt pellengérre állitjak.? És a  mindenkihez való jóakaratot mennyiben duzzasztja a kényelmes állás megtartásának kívánsága, amelynek főfeltétele nem az isteni tűz és nem a prófétai elhivatottság, hanem a népszerűség?... Hát ennyit nyom az egyház, bizony, ha a mérlegre teszik... de vájjon többet ér-e ennél, jobbat akar-e Kelemen Lőrincék gazdagsaga-e ők egyebet a puszta rombolásnál, a lelküket eltölti-e ?
•    

1.    Az hogy Sebesi Denesné az istentisztelet helyett 
2. tizenhat esztendős nagy fiával már reggel óta künt a kaszalon megutotte a villam. Az anyja ,akivel egyutt volt a kaszalon arkon bokron keresztul rohant a falu fele.
3. A legelső házba bezörgetett a falu végén, belülről hallotta a szives invitálást, kinosan felemelkedett, a kilincset megfogta, a házba bébukott.
4. - .Ide kell az istentisztelet ha van Isten !
5.  - Istenem, légy irgalmas, Istenem, könyörülj rajtam, most még csak hangot adj a torkomba, ha azután örökre "el is veszed. Hadd mondhassam el értelmesen; két jó ökröt nynyomban befogjanak, hat ember lámpákkai azonnal elinduljon, ott találjak meg az én drága jó fiamat a vackorfa tövében,De most mar hiaba konyorog rajtuk mert Amen.
6.  
7. Klarikanak minden gondolata eltunt ezek utan.