Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Az ember élete Nem is tudom miért gondolok rád , nem tartozunk semmivel egymásnak , hogy ki mit rombolt végül is magával ezért nincs ítélet ,kőtáblák sem állnak . Rózsa illata száll vígan ablak résen , köd, nyálka úszik a légben ,úttesten szerelmünk lézeng kéjjel folyó szélén összekapcsolva a megtört öleléseket. Kering -kavarog , örvénylik sebesen takarót terít szerelmünk testére , megbűvölten repül a bizsergő sebre simogatva a történtet engedelmesen. Boldogtalan lettünk egy pár évvel micsoda fájdalmat okozott a szenvedés , gyakran tűnődöm ,de aztán felejtem a forróságot ,melytől szívünk vérzett. S gyomrom mélyéről jövő remegések felpergetik szívem fájdalmas törését , de elmém még életben tartja fölényesen a csók lihegését,gonoszan és szelíden. [W.B.]

Egy kis szobában zene szárnyal hangja remeg ablakról visszaszáll oly selymesen zsong ritmusában mintha valaki lelkedben zongorál. Minden érzés benned tombol fájdalom ,őröm,bú és úgy csillog szemed, harmatos sejtelemben hogy hullámosan ring fájó lelked. Valami emlék kerülget csendben, a zongora húrja csak cseng-cseng gyorsan életre kelti merészséged mit kitartóan hordasz szívedben. Félsz megtörni a titkos csendet, félsz megtörölni könnyes szemed, csak áhítattal hallgatod a rezgéseket s magadban perdülnek is a percek. Szomorúan simítod homlokod ily zene ritmusra sok szív dobog, mert oly hangulat tombol hevesen hogy odakint a Hold is megremeg. Kitárt ablakodon zubog a fény zongora dala szól mint egy törvény, lelkedben feltör a kéjes érzelem mit csak te,csak te érzel, szüntelen