Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkegyelme., ennek előtte hatszáz esztendővel.     Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé volt a vár, mely a magas hegy tetejéről büszkén nézett le Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkegyelme., ennek előtte hatszáz esztendővel.     Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé volt a vár, mely a magas hegy tetejéről büszkén nézett le Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkegyelme., ennek előtte hatszáz esztendővel.     Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé v...

Volt egyszer egy varázsló,aki a nagyvilágot járta. jövetelét    es távozását ,erős hangú trombitákkal harsogva jelezte sok gyorslábu legény.   A varázsló mindenütt csak az okosokat ,bolcseket es hatalmon levoket kereste,,mig az egyszeru ,tudatlan embert messze elkerulte.      Egy szovoszeket  hordozott magaval..Nagy urak fenyes udvaraba,amikor megerkezett,felallitotta a hires szovoszeket s az osszecsodult sok bolcsnek ,sok urnak magyarazta.      -Ime a buvos szovoszek amelyen itt szemetek  lattara szovom a vilag legragyogobb,legcsodasabb fatyolat. Szinei a szivarvany minden szineben pompaznak.De ezt a csodat meglatni ,esszel folerni csak okosnak,bolcsnek adatik meg.Nezzetek itt ezt a halvanylila savot,amely gyorsanmozgo ujjaim alatt mer el is keszult. Lattatok valaha ,ilyen bibiborvoro madarat,mint amelynek szarnyait ezen a fatyolon en igy megnovesztettem?     A sok nagyur a sok okos es bolcs ember bamesz ...

Amikor szívem kapuja kinyílik, s rajta besurran a fátyolos bánat halkan, mintegy gyászoló hölgy  bánatos sírás remegteti a számat.   És omladozik szívem ósdi vára megvigasztal a csókod lobogója, feltűzöd lelkem karcsú árbocára erős karjaiddal hízelkedően átfonsz.   Boldogan, kicsiny szobánkban ülve, szürcsölgetjük a csókok szűz borát s felzeng a lelked s a lelkem zenélve, mint nyári éjben illatozó orgonák.   Egymást karoljuk szívvel enyelgőn s fürdünk a mézes, édes csóközönben, szívünk gyorsabban ver, mint vad szellő részegen ringatsz, dédelgetsz csendben.   S ha jönnek szürke hétköznapi órák, mikor a szerelem ruháját, levetjük s egymás helyett az életet, a zsémbes szemek biztató mosolyából keressük.   Morcolódó, vén nénikét dédelgeted aki sokszor hagy lelkeden mély sebet te segítsz akkor is vinni a keresztet lelkem sebeit csakis te kötözgeted.   El sem tudom mondani, hogy ki vagy te? a barátom-e, szeretőm-e, va...