A jóbarátok -----WILHELEM
Volt egyszer hol nem volt egy csodálatos császárság-Óperencia .Csodálatos kertekkel ,virágokkal feldiszítve.Mindenfele apró kis folyócskák vették körül, a Palotát ,olyan tiszta vizekkel mint a könny.Még a levegőnek is királyi illata volt .A sok diszes növények
apró madárkák a fákon megszépítették
a császári palotát.
Ezt a országot és az embereket egy nagyon öreg császár kormányozta, a feleségével együtt.Nagyon későre született egy örökös ,akit Rodinnak hívtak.Szép szőke hajú ,kék szemű gyönyörűség .
A kisfiú nagyon aranyos volt, de sok bolondság járt a fejében.Gyakran sétált a nagy erdőben ami a palota mellet volt és szóba állt a fákkal virágokkal .Játszadozott a lepkékkel ,kergetőzött velük ,hallgatta a madarak énekét -mindenesetre egy nagyon boldog gyermek volt Csacsogott a folyóban úszkáló halakkal .Szinte minden állat nyelvét értette .
Ismerte az erdő minden részét .
Egy nap amikor éppen egy kis verébbel jatszadozott egy keserves sírást hallott az közelében.
-O , segítség ,jaj segítség -nem tudok már itt szuszogni -segítsen valaki rajtam.
-De hol vagy ,ki vagy -kérdezte Rodin ?
-Itt vagyok a lábad mellet -sóhajtott nagyokat valaki.
Rodin lenézett és mit látott :egy nagy varangyos béka lábai rajta voltak egy kis színes lepkén.Rodin imádta a lepkéket ők voltak
számára a legszebb élőlények .
Hamar fogott egy nagy botot és egy nagyot ütött a béka hátára ,aki rögtön felszökkent onnan.
--Off -off -jajgatott a lepke -és akkor látta Rodin hogy a lepke ezüst színű-szinte megfulladtam -mondta ijedten nézve Rodinra .
-Köszönöm szépen ,hogy megszabadítottál-szólt az ezüst lepke miközben könnyeit törölgette.
Nagyon erős lába van a békának !
De először is mutatkozzak be :
-Én vagyok az Ezüst Lepke és királyfi vagyok,akár te -szólt a lepke .
-Rodin csodálkozott a színén és főleg azon hogy a lepke tudott beszélni.Még nem látott lepkét aki beszélni tudna. .Így jókedvre kerekedtek és együtt annyit beszéltek hogy nem vették észre -este lett. . Rodin mondta ,hogy neki haza kell mennie de másnap találkoznak majd ,hogy együtt játszodjanak .
Azóta nagy barátok lettek .Az Ezüst Lepke elvitte Rodint az ő palotájába is ,ami még szebb volt mint a Rodiné. Mindenhol virágok ,málna bokrok, eper fák, amiken madarak csicseregtek és rengeteg kis patak ,amiben apró arany meg ezüst halacskák úszkáltak. Nagy pálmafák vették körül a palotat
A sok zöld fák meg virágok különleges erőt
képviseltek.
Egy nap azonban Rodin már nem jött a találkozóhelyre az Ezüst Lepke és még két lepkebarát aggódva várták Rodint.
Miután másnap sem ment Rodin az erdőbe az Ezüst Lepke meg két aprócska lepkebarátok
felkeresték Rodint az otthonában .
Nem tudták elképzelni ,hogy mi torténhetet
Rodinnal.
Mikor odaértek látták hogy Rodin kisírt szemekkel szomorúan ült egy padon egyedül.
- Mit csinálsz itt egyedül és szomorkodsz ? Miért nem jöttél játszani velünk ? Vártunk napokat barátainkkal!
Nagyon megijedtünk ,hogy valami bajod van .
-Anyám és apám betegek" - válaszolta a fiú, szomorúan és senki sem tudja meggyógyítani őket. Van egy reményünk, egy régi varázsló elmondta nekünk, hogy valahol a világon van egy virág - az élet virága- és ha megszagolják a virágot a beteg azonnal meggyógyul A cselédeket elküldtem, akik ezt a virágot keresik és minden nap várom,hogy megérkezzenek a szüleimhez - tette hozzá Rodin.
Tudok róla -mondta az Ezüst Lepke .
-De az nagyon messze van ,nagyon régen én is voltam arrafelé.
-- Tudom, tudom - suttogta Rodin az Ezüst Lepke fülébe . A mi birodalmainkban rejtett helyen van ez a virág. Egyszer voltunk ott nagymamámmal amikor fiatalabb volt, hogy az illatát szagoljuk. Senkinek nincs esélye megérinteni, mert egy hatalmas szarvasbogár őrzi úgy tudom -mondta Rodin
- Egyenesen oda megyek, meggyőzőm a szarvasbogarat, hogy adjon nekem. Visszatérek, amint csak tudok - mondta a Ezüst Lepke .
Hadd jöjjek veled - mondta Rodin . Korábban voltam a te birodalmadban, és jobban tudtam a karddal bánni mint te emlékszel -e? .
Nem, nem te ne gyere velem -egyedül megyek és meglátod milyen hamar sikeresen
visszatérek.
Nemis gondolod mekkora erőm van nekem ,bár picike vagyok.
És az Ezüst Lepke hamarosan oda szállt ahol ezek a csodavirágok nyíltak nyáron, csípős parfümmel, amely gyógyíthatott bármilyen betegséget és szenvedést. Miután egy nap repült elérkezett , pont a virágoskerthez de a virág előtt egy óriás állt, nem szarvasbogár és lándzsával a kezében.
-Mit csinálsz itt te szerencsétlen Ezüst Lepke ? . Nem tudod, hogy csak a családodban lévő kis pillangók jöhetnek ide évente egyszer, együtt a nagymamákkal ,eljött az ideje hogy szagold az élet virágát ?
-Kérlek kedves Óriás , adj nekem is egy szál virágot, hogy vigyem a barátomhoz, akinek a szülei súlyosan betegek, és nem találtak gyógyulást a betegségükre .
-- Tudom, hogy minden évben egy másik virág virágzik helyukben.
-Nagyon kérlek -a legjobb barátomról van szó .
-Az Ezüst Lepke nincs mit keressen itt. Senki sem érinti az élet virágát - válaszolta a hosszú szakállas Óriás .
-Gyerünk, kérlek, adok neked, amit akarsz, csak segíts nekem, hogy megkapjam a barátomnak a virágot. És az Ezüst Lepke állandóan imádkozott a a virágért, abban a reményben, hogy végül meggyőzni fogja őt.Az Óriás miután meghallgatta a sok imát , úgy döntött, hogy ad a lepkének egy szál virágot. De valamit cserébe kért, mert az Óriás ravasz volt nem adott semmit ingyen és áhítattal nézte az Ezüst Lepkét ezüst szárnyait .Már látta is magát azokkal a szárnyakkal repdesni .
--Adok egy szál virágot a szárnyaid ellenében, -mondta az Óriás . .
-Az Ezüst Lepke nem sokat gondolkozott és azt felelte, hogy elfogadja a cserét,majd megrázta magát és számtalan ezüst pikkhely szállt a Óriás nagy testére ahonnan kinőttek az ezüst szárnyak .
Majd mielőtt az Óriás észbe kapott volna ,máris leszakított a lepke egy szál csodavirágot.Hamar odarepült Rodinhoz és átnyújtotta neki az életmentő csodavirágot melynek tömény illata megtöltötte az egész rétet.
Szegény Rodin nagyot nézett elámulva ,mert hirtelen nem ismerte meg a lepkét .
-Mit csináltál Ezüst Lepke magadból ? Hova tűnt a csodálatos ezüst színed ?
Ez volt az ára a vrágnak -válaszolta a lepke.Ezt teszi egy barát a másik barátért ha bajba esik.
Ha bajban van akármekkora árat is képes odaadni,csakhogy megmentse szeretett barátját .
-De te siess haza ,ne törődjvelem ,én most lassabban szállok ,mig te a lovaddal hamarabb haza érsz .Rodin csak állt és bámult csendesen magában .Nem gondolta volna ,hogy ennyire lehet szeretni egy barátot.
Otthon nagyon örvendtek ,amikor meglátták Rodint ,aki azonnal a szüleihez emelte a virágot ,hogy jó mélyet szippantsanak belőle.
A lepkebarátok később érkeztek a hosszú úttól kifáradva .
Egy nagy ünnep volt Rodin palotájában Ezüst Lepke tiszteletére, amely a császár és a királynő gyógyítását eredményezte. Egy 20 napos bulit és 20 éjszakát terveztek. Ezután az Ezüst Lepke elbúcsúzott Rodintól mert tudta ,hogyha elveszíti ezüst szinét nem lesz halhatatlan ,olyan lesz mint akármilyen lepke es vissza akart térni a lepkék birodalmába.
De azóta is jóbarátok maradtak és minden év nyarán meglátogatta a lepke Rodint !
apró madárkák a fákon megszépítették
a császári palotát.
Ezt a országot és az embereket egy nagyon öreg császár kormányozta, a feleségével együtt.Nagyon későre született egy örökös ,akit Rodinnak hívtak.Szép szőke hajú ,kék szemű gyönyörűség .
A kisfiú nagyon aranyos volt, de sok bolondság járt a fejében.Gyakran sétált a nagy erdőben ami a palota mellet volt és szóba állt a fákkal virágokkal .Játszadozott a lepkékkel ,kergetőzött velük ,hallgatta a madarak énekét -mindenesetre egy nagyon boldog gyermek volt Csacsogott a folyóban úszkáló halakkal .Szinte minden állat nyelvét értette .
Ismerte az erdő minden részét .
Egy nap amikor éppen egy kis verébbel jatszadozott egy keserves sírást hallott az közelében.
-O , segítség ,jaj segítség -nem tudok már itt szuszogni -segítsen valaki rajtam.
-De hol vagy ,ki vagy -kérdezte Rodin ?
-Itt vagyok a lábad mellet -sóhajtott nagyokat valaki.
Rodin lenézett és mit látott :egy nagy varangyos béka lábai rajta voltak egy kis színes lepkén.Rodin imádta a lepkéket ők voltak
számára a legszebb élőlények .
Hamar fogott egy nagy botot és egy nagyot ütött a béka hátára ,aki rögtön felszökkent onnan.
--Off -off -jajgatott a lepke -és akkor látta Rodin hogy a lepke ezüst színű-szinte megfulladtam -mondta ijedten nézve Rodinra .
-Köszönöm szépen ,hogy megszabadítottál-szólt az ezüst lepke miközben könnyeit törölgette.
Nagyon erős lába van a békának !
De először is mutatkozzak be :
-Én vagyok az Ezüst Lepke és királyfi vagyok,akár te -szólt a lepke .
-Rodin csodálkozott a színén és főleg azon hogy a lepke tudott beszélni.Még nem látott lepkét aki beszélni tudna. .Így jókedvre kerekedtek és együtt annyit beszéltek hogy nem vették észre -este lett. . Rodin mondta ,hogy neki haza kell mennie de másnap találkoznak majd ,hogy együtt játszodjanak .
Azóta nagy barátok lettek .Az Ezüst Lepke elvitte Rodint az ő palotájába is ,ami még szebb volt mint a Rodiné. Mindenhol virágok ,málna bokrok, eper fák, amiken madarak csicseregtek és rengeteg kis patak ,amiben apró arany meg ezüst halacskák úszkáltak. Nagy pálmafák vették körül a palotat
A sok zöld fák meg virágok különleges erőt
képviseltek.
Egy nap azonban Rodin már nem jött a találkozóhelyre az Ezüst Lepke és még két lepkebarát aggódva várták Rodint.
Miután másnap sem ment Rodin az erdőbe az Ezüst Lepke meg két aprócska lepkebarátok
felkeresték Rodint az otthonában .
Nem tudták elképzelni ,hogy mi torténhetet
Rodinnal.
Mikor odaértek látták hogy Rodin kisírt szemekkel szomorúan ült egy padon egyedül.
- Mit csinálsz itt egyedül és szomorkodsz ? Miért nem jöttél játszani velünk ? Vártunk napokat barátainkkal!
Nagyon megijedtünk ,hogy valami bajod van .
-Anyám és apám betegek" - válaszolta a fiú, szomorúan és senki sem tudja meggyógyítani őket. Van egy reményünk, egy régi varázsló elmondta nekünk, hogy valahol a világon van egy virág - az élet virága- és ha megszagolják a virágot a beteg azonnal meggyógyul A cselédeket elküldtem, akik ezt a virágot keresik és minden nap várom,hogy megérkezzenek a szüleimhez - tette hozzá Rodin.
Tudok róla -mondta az Ezüst Lepke .
-De az nagyon messze van ,nagyon régen én is voltam arrafelé.
-- Tudom, tudom - suttogta Rodin az Ezüst Lepke fülébe . A mi birodalmainkban rejtett helyen van ez a virág. Egyszer voltunk ott nagymamámmal amikor fiatalabb volt, hogy az illatát szagoljuk. Senkinek nincs esélye megérinteni, mert egy hatalmas szarvasbogár őrzi úgy tudom -mondta Rodin
- Egyenesen oda megyek, meggyőzőm a szarvasbogarat, hogy adjon nekem. Visszatérek, amint csak tudok - mondta a Ezüst Lepke .
Hadd jöjjek veled - mondta Rodin . Korábban voltam a te birodalmadban, és jobban tudtam a karddal bánni mint te emlékszel -e? .
Nem, nem te ne gyere velem -egyedül megyek és meglátod milyen hamar sikeresen
visszatérek.
Nemis gondolod mekkora erőm van nekem ,bár picike vagyok.
És az Ezüst Lepke hamarosan oda szállt ahol ezek a csodavirágok nyíltak nyáron, csípős parfümmel, amely gyógyíthatott bármilyen betegséget és szenvedést. Miután egy nap repült elérkezett , pont a virágoskerthez de a virág előtt egy óriás állt, nem szarvasbogár és lándzsával a kezében.
-Mit csinálsz itt te szerencsétlen Ezüst Lepke ? . Nem tudod, hogy csak a családodban lévő kis pillangók jöhetnek ide évente egyszer, együtt a nagymamákkal ,eljött az ideje hogy szagold az élet virágát ?
-Kérlek kedves Óriás , adj nekem is egy szál virágot, hogy vigyem a barátomhoz, akinek a szülei súlyosan betegek, és nem találtak gyógyulást a betegségükre .
-- Tudom, hogy minden évben egy másik virág virágzik helyukben.
-Nagyon kérlek -a legjobb barátomról van szó .
-Az Ezüst Lepke nincs mit keressen itt. Senki sem érinti az élet virágát - válaszolta a hosszú szakállas Óriás .
-Gyerünk, kérlek, adok neked, amit akarsz, csak segíts nekem, hogy megkapjam a barátomnak a virágot. És az Ezüst Lepke állandóan imádkozott a a virágért, abban a reményben, hogy végül meggyőzni fogja őt.Az Óriás miután meghallgatta a sok imát , úgy döntött, hogy ad a lepkének egy szál virágot. De valamit cserébe kért, mert az Óriás ravasz volt nem adott semmit ingyen és áhítattal nézte az Ezüst Lepkét ezüst szárnyait .Már látta is magát azokkal a szárnyakkal repdesni .
--Adok egy szál virágot a szárnyaid ellenében, -mondta az Óriás . .
-Az Ezüst Lepke nem sokat gondolkozott és azt felelte, hogy elfogadja a cserét,majd megrázta magát és számtalan ezüst pikkhely szállt a Óriás nagy testére ahonnan kinőttek az ezüst szárnyak .
Majd mielőtt az Óriás észbe kapott volna ,máris leszakított a lepke egy szál csodavirágot.Hamar odarepült Rodinhoz és átnyújtotta neki az életmentő csodavirágot melynek tömény illata megtöltötte az egész rétet.
Szegény Rodin nagyot nézett elámulva ,mert hirtelen nem ismerte meg a lepkét .
-Mit csináltál Ezüst Lepke magadból ? Hova tűnt a csodálatos ezüst színed ?
Ez volt az ára a vrágnak -válaszolta a lepke.Ezt teszi egy barát a másik barátért ha bajba esik.
Ha bajban van akármekkora árat is képes odaadni,csakhogy megmentse szeretett barátját .
-De te siess haza ,ne törődjvelem ,én most lassabban szállok ,mig te a lovaddal hamarabb haza érsz .Rodin csak állt és bámult csendesen magában .Nem gondolta volna ,hogy ennyire lehet szeretni egy barátot.
Otthon nagyon örvendtek ,amikor meglátták Rodint ,aki azonnal a szüleihez emelte a virágot ,hogy jó mélyet szippantsanak belőle.
A lepkebarátok később érkeztek a hosszú úttól kifáradva .
Egy nagy ünnep volt Rodin palotájában Ezüst Lepke tiszteletére, amely a császár és a királynő gyógyítását eredményezte. Egy 20 napos bulit és 20 éjszakát terveztek. Ezután az Ezüst Lepke elbúcsúzott Rodintól mert tudta ,hogyha elveszíti ezüst szinét nem lesz halhatatlan ,olyan lesz mint akármilyen lepke es vissza akart térni a lepkék birodalmába.
De azóta is jóbarátok maradtak és minden év nyarán meglátogatta a lepke Rodint !
Megjegyzések