Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Nem is tudom ,hogy akkoriban miét figyeltem fel rá olyan határozottan.Oly sokszor láttam. Minden este amikor a munkából érkeztem haza az öreg kéregető ott ült az utcánk sarkán. Magas őszhajú enyhén  hajlott hatú középkorú férfi, aki büszke volt arra ,hogy a járókelők előtt le-le emelte szürke kalapját egy kis  fej biccentéssel együtt  megköszönve  az adakozóknak mint akinek egyáltalán nem  ez lenne a feladata .Tisztelet tudóan nézte a színes embertömeget. Nem nézett ki kéregetőnek,inkább volt benne valami ,ami  csodálatot keltett ,nem szánalmat. Navigare în pagini Mintha büszkén hordozta volna keresztjét,még most sem értem ,honnan  jött ez a tisztelet érzet az emberek iránt .Különös ,furcsa alak volt. Így figyeltem fel rá. Nem nézett ki nagyon szegénynek sem éhesnek .Amikor gondolta ,hogy senki nem látja ,óvatosan megszámolta az az napi keresetét.Majd ült órák hosszat amíg késő este lett. Majd pont olyan komótosan mint ahogy leült ,ugyanúgy felállt ,feltette

Fánika a kis hangya Fánika a kis hangyácska hátán a két nagy zsákja köves úton ballag haza az ősi Hangyák Palotába. Mert ott lakik már régóta sok kis társával egy sorban , kis odúkban sok finomság polcok tele minden jóval . Iskolába is járnak rendre hangya gyerek betűt ismer persze sok állat nyelvet , főleg ahogy gólya kelepel. Valahogy így hangzik a beszéd: "Gólya, gólya, gólyácska mit tartasz most szájadban reméljük , nem egy hangya""? "Mi legyen" válaszol a gólya, "legyél nyugodt nem a társad inkább talán egy kisbaba kit szüleihez viszek haza ". A kis hangyák megbékélnek minden társuk egészségben , de meglehet hogy a begyében egy -két hangya még szédeleg. [W.B.]