Csillagtalan éj királynő -Wilhelem
Te, csillagtalan éj királynői szinte percről percre várok tudom, amint gondolkodom érzem hogy suhog szárnyad. Tudom, hogy jössz s legyőzve kimúlnak a viharos álmok, mint elfelejtett öltözőben a penésznek induló vizes trikók. Szavaimra a ritka nyárfák nem hallgatnak azon az éjen s tudom, a földdel lesz egyenlő az én tömérdek szenvedélyem. De a megtört lelkem sebéből kiszakad néhány költeményem s marad a vers mint vércsepp amely beivódott egy csatatéren. [W.B.]