Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ma tavaszi szeles délután, számon nem remeg üzenet s ha rám borul a hűvös fényű est akkor sem írok levelet.   Ma.Olyan nap ez is, mint a többi ma sincs sokkal több fájdalom emlékek sem kószálnak sűrűbben nem rázzák meg az ablakom.   Ma. A toll csak úgy téved kezembe ahogy máskor is felveszem ezt a verset nem küldöm senkinek megírom épp, hogy meglegyen.   Ma. A Miatyánkom is pont olyan mint máskor, sokszor azelőtt, és életsirató kiáltás sincs, két rejtett sóhajtás között.   Ma tavaszi, szeles délután számon nem remeg üzenet s ha rám borul a hűvös fényű est, akkor sem írok levelet.    

A világ megvadult génjei nem egyformák mérték nélküli, értelmetlen kromoszómák költöznek testembe káosszal teli szobába majd rám tekerednek, mint akik találnak.   És már tudom, ok nem testem egészei csak génjeimnek egy apró kósza részei mellyel hasztalan szabadkozok,vértelen testem alkotórésze lett, de hihetetlen.   Vad szelek játéka bimbózta ,megbékélten összeforrt szív- test,kémlelik a szemem és úgy formálja énem ,ellenszenvesen, mint egy ringyót,kit már rég elfelejtettek.   Csendességből kiáltok szelíd napfénybe kígyóvá tett a génem nyugtalan türelme sorvadoznak szép emberi ,büszke értékeim nagy kuszaság lesz bennem ,ha értékelném.   Holnap mi lesz velem vajon e kusza ösvényen s gyilkos kacagások lehelnek rám hideget, tevékeny zűrzavar megbicsaklott, hiteget eleven izmokat bénít az elvesztett hitemben.     Ahogy lelkem bomlik új génem kifizetetlen, mert a Nő egy új virág rabságra kényszeredett kizökkent időben: rendhagyó lesz, hihetetlen kalandor , amikor semmit sem ellenőrizhetek..