Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Még érzem kezednek forróságát első-utolsó csókod ajkamon a dús varázslat még vibrálva jár át de már a távol kéklő árnyba von.   .Pár rövid percre mily szép volt az élet Feljött lelkemből egy alvó világ S az ifjúságom e nagy szürkesége Körülölelték szűz melódiák   .Mint a vonat, ha csüggedt szűk vidékről Pipacsos, lankás tájon robog át, Szeretnél még egy cseppnyit gyönyöréből De nem lehet, mert fut veled tovább!  

 Ma oly más vagyok mint tegnap, más a sírásom ,más a nevetésem , lehet, új év nagy csodájára leltem vagy, magammal újra egyenesbe jöttem.   Ma már kacagni sem merek könnyen nevetésemben könnyekre leltem, ma minden törvény,a hiszekegyben jégtől megdermedt naiv szívemben.   Merev redők ringnak két szememen sírni tudnék ,nevetni elfeledtem , lehet csak újévi képzelet lényemben lehet két ember lakozik én bennem.   Félve ,de büszkén állok ellentétben saját magammal,s forrón reszketek lehunyt szemekkel, ingok menetben részegen;régen vigadtam szerelemben.   És ma hirtelen elégedetlen lettem messzire mennék ,csalfa nevetéssel szüntelen keresném , mit nem lehet pihenés nélkül fáradtan szüntelen.[W.B.]