Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ferenc és Dorika  története nagyon különleges. Annyira simának és kedvesnek találom- kivéve az utolsó akkordokat-, mint egy Mendelssohn-dalt. Ezenkívül nagyon szerettem őket;       Ferit  és Dorikát. Jó ismerőseim,voltak és nem vinne rá a lelkem, hogy mint valami idegen  lényekrol  írjak. Elmondom hát csak így:  Unokatestvér volt a két gyerek. Mind a ketten szőkék és egészségesek, örömem telt bennük, akár az egyiket láttam, akár a másikat, és kétszeres, ha együtt voltak.  Kicsiny koruktól, amikor az első lépéseket tették, vastag, kövér babák voltak,-szerették egymást. Mosolyogva meresztették egymásra csodálkozó, nagy gyerekszemeiket. És csókolóztak még akkor is, ha nem mondták: „no csókold meg, Feri  vagy Dorika, a kis unokatestvéredet".  Együtt totyogtak végig a kert gyepén, és együtt játszottak a homokdombon hosszú, sárga nyári délutánokon keresztül. Az alkony, amely ilyenkor csak vacsora után érkezik, még látta őket, am...

Illatosan, langyosan sütött a Nap; a monostori cigány asszonyok hóvirágot árultak, de ők maguk feketék és aszaltak voltak, mint a Január kísértete.. Az emberek kisereglettek az utcára s fel-alá ténferegtek a napos oldalon. A Monostori-úton hetvenkedve vonult végig első diadalmas tavaszi hajtásáról a sintér-karaván. A rácsos gyepmesteri kocsiból holtra ijedt kutyák tekintete kért könyörületet.  A Gazdasági Akadémia feletti dombokról gyakorlatozó katonaság durrogtatása hallatszott - mintha, tavasszal, valami farsangolók szüreti mulatságot rendeztek volna.  László ott álldogált a volt Magyar Konzulátus épülete előtt s Borit  várta. Tegnap, vacsora után, szorongó lélekkel ugyan - de némi bizakodást sejtető hangulatban állapodtak meg ebben a nagyobb szabású sétában. Négy óra volt. Bori nemsokára fel is bukkant a Horea -utca sarkán.  László megint a krízis előtti napok stílusában igyekezett tartani magát. Pedig olyan rossz éjszakája volt, hogy azt hitte: nem virrad meg ...