Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Megszoktam lassan álmaim a soha meg nem tett vétkeket a ki nem mondott beszédet az érdektelen szerelmeket. Megszoktam a szótlanságot az intelmeket ,nyugtalanságot a tébolyul keringő gondolatot csóktalan hideg éjszakákon. Megszoktam e furcsa világom a zavarosan ébredő tudatom az éjjeli sötétségben mormogok nagyon nincs más választásom. Megszoktam a friss panaszom most már szinte hagyományos, eltűnő barátaimban csalódok így szótlan múzsám is elhagyott. Méltósággal bátran hordozom az új évben rám ragyogó napom, a hálómat lassan mélyre bocsátom ami az enyém ,csak azt foghatóm . Másnak könnyű préda vagyok , álomittasan mindent szokhatok belső kényszerem magával hordoz míg rajtam tolatnak ősi álom vagonok.

Amíg hozzád köt a lánc langyos testem nem szenved, míg alszom ébren álmodok mert nálam maradt a szíved. . Ha ölelsz elhiszem neked, hogy rabod vagyok szüntelen mindent elárulok neked még azt is, ha vétkezek. Majd ha kín szegez hozzád keresni foglak vétkesen mikor legforróbban élek, akkor hagyd el a testem. Mert szívünk együtt dobban még akkor is, ha nincs válasz még akkor is, ha vár a kín még akkor is, ha nincs vigasz . Szeretni foglak vétkesen fent ,lent az utolsó életen az öröm fog hívni hozzád akkor is ha nem vagy velem. [W.B.]

Nem voltam soha nagyravágyó nem kerestem glóriát, mosolyomban fürdött lelkem vágya s nem volt soha palotám. Sokszor hittem magam boldognak lüktetve vert kis szívem, sóhajom  ringott kék hegy ormokon elseperni nem akartam. Szívemben lakatos,zárt titok volt romantikám a fellegekben volt hogy vérem fel-fel robbant majd halkan leülepedett. Mindenből kijutott fehér feketén ma csak a mocskos áradat némán csúsznak el éveim igéken kibuggyanó könny a tavasz. Most a gyors hervadás tündére lettem minden nap telik mellettem láthatatlan kéz csúfosan leteperhet és holnapra mindenki elfelejt.