Némaságban
a soha meg nem tett vétkeket
a ki nem mondott beszédet
az érdektelen szerelmeket.
Megszoktam a szótlanságot
az intelmeket ,nyugtalanságot
a tébolyul keringő gondolatot
csóktalan hideg éjszakákon.
Megszoktam e furcsa világom
a zavarosan ébredő tudatom
az éjjeli sötétségben mormogok
nagyon nincs más választásom.
Megszoktam a friss panaszom
most már szinte hagyományos,
eltűnő barátaimban csalódok
így szótlan múzsám is elhagyott.
Méltósággal bátran hordozom
az új évben rám ragyogó napom,
a hálómat lassan mélyre bocsátom
ami az enyém ,csak azt foghatóm .
Másnak könnyű préda vagyok ,
álomittasan mindent szokhatok
belső kényszerem magával hordoz
míg rajtam tolatnak ősi álom vagonok.
Megjegyzések