Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Érzékeidet  zárd  le,  vond magad  köré  a  függönyr edöit,  hulljon  rád  korom a  külvilág  kerüljön. Ne  nézz  a  hóra,  borzalom, emléke  sincs  a  napnak, fagyot  lehel  az  ég, a fagyon lábak,  kezek  lefagynak. Ne  lásd  meg  azt  a  villanást ,mely  üszköt  vet  a  házak tetőire  s  a  robbanást, mely  füstöt  vet  utánad. Figyeld,  a  jelek  és  csodák ma  legbelül  teremnek és  onnan  küldi  csillagát s  intő  szavát  a  Gyermek. Fordulj  magadba,  ott  keresd a  régi,  régi  dallam révületét,  a  béke  szent zsongását,  önmagadban.

 Üres a hajlék, szárnyas kis barátom a küszöbömön gubbasztok magam. Tenyeremet a csillagokra tárom, a vágyódásnak már csak csonkja van.   Az olcsó mámor füst, bor, nem vigasztal, örömtelenre te vagy a tanú, verses papír,testőrökkel az asztal s a sóhaj ,melytől lámpám lángja bús.     Ma a zord hajlék,kicsi kis madaram csacsogj valamit,vidámat ,mesélj meséd legyen ma mécs öreg tanyánkon tán útra lel nála a vak kedély.   S ha véget ér a mese,ne reppenj el várd meg az álmom ,maradj itt velem, nézd kint az ég tombol,akár a tenger a hold eltört a felhő szirteken.   Ma bús vagyok meg önző:maradj itthon ma még a fényből is csak árny fakad, maradj! Apró kis válladról ha elnyom az álom, csitt! lelopom szárnyadat