Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Az az erős, ki gyengeségét erőnek nem használja ki az az erős, ki nyugton gyenge, ki nem: sok, de ki: valaki. Az az erős, akinek álmát nem zavarhatja semmi meg, ki, amikor semmije sincs már, örülni tud a semminek. Ki azt mondja: az élet mélyén új világokat rejt a köd, erőnk csak úgy erő, ha jóság a lét szívéhez odaköt. Az az erős, ki elhitetni tudja a sorssal, hogy bukhat, kitől a vágy akárhogy futhat, utána soha nem szalad.. Az az erős, ki gyengeségét erőnek nem használja ki, az az erős, ki nyugton gyenge, ki nem: sok, de ki: valaki!

Saját sorsom bogain gondolkozom nem vagy többé fölöttem hatalom, már nem siratlak éjben, virradatban, esengve nem tárom feléd karom. Fürkészem titkod néma esthomályban bennem s benne, kiben szövöd magad szólítlak jöjj hozzám,mert befogadlak fejem meghajtom s nesztelen is hallak. Reád ismerek, reád ahogy ragyogsz, kísérem lépteid, amíg csak kívánod, lelkednek ezer fátylát bontogatom amíg majd egyszer szívemhez simul. Gyere! Megtörténhet, hogy vakmerő vagy kinek szívén a világ bolondsága forr, minden szavad hamis és lemondóan nézlek, - vádolom egyre kegyetlenséged. [W.B.]

Fenyőcsúcson, messze fent egy szép galamb megpihent, belenézett épp a napba, karcsú szárnyát megmozgatta. Mélyen lent a fa tövében epervirág fakadt szépen, ő a napfényt elkerülte, hűvös árnyék rejtegette.  Havas hegyek szép virága, galamboknak vagyok  királya, hűs árnyékból jöjj ki, kérlek, fordítsd orcád a napfénynek. Illatodat ideérzem,elszédültem, elszédültem már egészen, jöjj, szárnyamra ültetlek én, általviszlek a nap tüzén, Szép beszédű galamb madár, teelőtted nincsen határ, égig szállsz te napsugáron, én meg árnyékban virágzóm. Fúvó szélhez vagy te kötve, megfogódzom én a rögbe. menj utadra szelek szárnyán, vissza se nézz, ne gondolj rám.