Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A patológus tanárunk,- szikár ember ,- azt mondták róla egyszer: Az az istentelen ember.        Azóta rajta maradt, tanártársai is úgy hívták a háta mögött:  Az az istentelen ember. Csakugyan furcsa ember volt Egresy Péter  Bozontos, barna haját hátrafésülve hordta és csaknem vállig növesztette, mint a piktorok. Élő bizonyítékául a nagy Darwin tanításainak, melyeket annyi tűzzel magyarázott nekünk a természettan-órákon: tisztára állatfeje volt.  Kiugró pofacsontjain fényesre feszült a kicserzett, sárga bőr, hatalmas alsó állkapcsa örökké harapásra torzultan ugrott előre, bunkós orra alá. De szép szeme volt. Nagy, melegen néző, dióbarna szeme. Kemény arccsontja alatt, beesett arcán, mély gödrök sötétlettek kétoldalt, talán hogy annál erősebb legyen a fölöttük mozgó szempár villogása.  Ha csöndesen beszélt, melegen nézett maga elé, de ha lendületbe jött ,- ami gyakran megesett, - és fanatikus hévvel hömpölyögtek duzzadt, kirepedezett ajkáról a szavak, perzselő, tüdővészesen lobogó l

Három nap telt el. Három nap, mely alatt László alig látta Klárát és ha látta, akkor is nagy társaságban számos szemfülesek figyelése mellett. A mama is mindig közel valahol az ő ellenőrző detektív szemével.   Ez tűrhetetlen! El nem viselhető! -Meg kell üzenje  Klárának, hogy valahogy, valahol!  - mégis csak találkozni kell, különben ő ebbe belepusztul!- tudatná vele valamiképp előre:   miket terveznek, hova mennek, mert mégis látni, legalább látni kell egymást!.  Negyednap reggel korán ébredt ugyanezzel a sürgető gondolattal, mely még álmában is mardosta  De hogyan csinálja ezt? Klárának nem írhat, a mama biztosan elcsípné, elkobozná a levelet. Oh! arra nagyon képes!  - Valóban legjobb azt a kis szobalányt használni fel, ahogy már előbb gondolta.  - Jó kis leányka, bár mindig olyan szomorú. De szereti Klárát. Hogyne szeretné?!   Ennek megmondhatja szóval az üzenetét.  Megcímezte: T. c. Varga Ilus kisasszonynak és alul: Herceg Károly úr. Úgy borotválatlanul lement a Mátyá