Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Békés sötétséggé olvad az este, nem létező vágyakat sért az idő, a fájdalomnak és a szerelemnek éjszakája jön béna kegyelettel. Nem láthatlak, ezért alázkodom, gyógyító szerelmen,kongnak harangok sohasem maradunk egyedül,bármikor, messzeségből  közel hozzuk a távolt. Fél álmomban néha hallok egy szót, mint egy angyal, ki tékozolja napom tények s az órák hiányát elgondolom amit ígértünk örökre, ketten egykor. Békés sötétséggé olvad az este, oly  rég hallottam e súlyos csendet szobámban,meztelen lábbal járok bűvös  árnyékok táncolnak  egyformán. Amit tudsz az ,csak részlet,de sok csak akkor lesz egész,ha elolvasod életed könyvének első  oldalát mik számunkra az utolsó lapok.

A nap párákba mosódva izzott az erdőhát hegyei fölött. A tölgyek alatt, a vastag avarban, apró gyíkok neszeztek és láthatatlan rovarok percegtek.  Az asszony elgondolkozva ült a padon. A tisztás szélén terebélyes platánfa állt, magányosan, itt elejtve, s fehér törzsén kövér, fekete hangyák mászkáltak. A levelek mozdulatlanok voltak, s az alkonyat előtt mély csöndben hallatszott a csermely kedves csobogása.  Messze a völgyben most autó búgott el ; az asszony fölfigyelt, kiegyenesedett kissé, aztán újra meghajolt, szinte visszaroskadt a kényelmetlen, támla nélküli fapadon : a berregő  hang elhalt a távolban, s az erdő csöndje még tisztább lett.  A finom kezek idegesen tépdesték egy virág szirmait. "Mit ér az élet ?-  tűnődött  kedvetlenül, keserű szájízzel, s az urára gondolt, a nagyfejű, lassú beszédű faragatlan vidéki orvosra, látta őt amint kopott, kitérdesedett fehér nadrágban, kikönyökölt vászon  kabátban, végigmegy a városka poros utcáján, lomhán beköszön a nyitott patika