Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Voltam sokszor szerelemtől szédülten féltően vigyáztál rám a messziben szemed kérdése mikor és meddig, vállamon teherként bírtam nehezét. Voltam féltékeny a teremtés egében túlhajszolt álmom úszott a semmiben piros cipelőben vadul szeretkeztem  hajamra fodros tincset teremtettem. Felhevült testünkön tombolt a nyár, nem tudtam hogy ez oly ritkán jár óvatos léptekkel halkan kerestelek békésen burokban tekertem szívedet. És mindig a sors beszélt túl korán, sóvárogtam éhesen tested után, fecskék tömege szállt felettünk mégis mindennel egyre megbékéltünk.  Most várlak hogy jöjj vissza hozzám, markos tenyeredben úszkál nyoszolyám, dalos foszlányok keringnek az égen hozzám tartozol e szerelmes éjjelen./W.B./

Kora reggel a nyárban vöröslik a Nap izgalmában rózsás hajnal aranyozza a kivirult színes virágzást. Gyönggyel harmatozza a koszorús ékszereket s a virágok bölcselettel bólogatnak csöndesen . Mert új nyárra ébredünk fiatalos szívvel lessük s arcunkon mosoly fut, míg a víg dallam tombol. Fűben ,fában, s nyárnak boldog rajongásában most elveszett fényemet újra átélhetem időben és szívemben dereng az ifjúság örök kedve s a mosoly mi szédeleg győz a szellő legyintésén. Ajkunkra újra víg dalt hozhat gyönyörűségben a szikár hegyek kéksége hajnali köd üregében . A narancs fényű láng oly bohóan csillogtatja a kövek,s kavicsok élét sárga aranynak néznénk. Minden csodás a Nap alatt változík,de mindig ugyanaz öröm,béke találkája örök idők melegágya.

Mily hamar lazul a kötelék vergődünk míg jön végzetünk érzelmek múlnak , örök létek hánykolódnak, múlt nélküliek. Sajog bennünk a lehetetlen hogy pont azt nem tehettük ami megtörtént, érthetetlen számunkra az élet törvénye. Míg kutatjuk annak a rendjét az ellenünk áradó szövetség különbséget kész tenni felettünk pártatlanul - fájó értelemben. Lehet az idő amiben születtünk nem a miénk volt, csak érettünk sodorta utunk túl menedéktelen varázskövet torlaszolva előttünk. Így oldódik lassan-a laza kötelék vissza nézünk a múltra- érettünk , karjaimban még meleg a tested , de csókod a számon már kihűlt. . {W.B]