Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Dóra teljesen születendő gyermekének szentelte magát. Igyekezett jól táplálkozni és minél kevesebbet hurcolkodni. Vezetni nem mert már, nem volt biztos magában, nagyon gyakran szédülések fogták el. Bevitte az autót a garázsba, ahol azonban sokat kellett érte fizetni. És nem volt miből. Jenő semmit sem keresett, ő maga pedig, most, hogy nem  sofőrködött , szintén jövedelem nélkül állt.    Gondolt arra, hogy valahogyan megtanítja az öreg András bácsit autót -vezetni, hogy addig, míg a gyermek megszülethet, ő helyettesítse. Erről azonban csakhamar le kellett tennie: a férfi ugyan teljesen képtelen arra, hogy akár egy élő ölebet is elvezessen két lépésnyire. El kellett adni az autót. Mikor erről szólt  a férfinak, az szó nélkül beleegyezett. András bácsi a lakás tulajdonosa ,ott lakott felettük..Egész nap semmit sem csinált csak állandóan náluk volt es Jenővel sakkozott meg  újságcikkeket  tárgyaltak meg közösen Jenővel. Eltartási szerződéssel  la...

Fel, alá sétálsz puha szőnyegen papírt és ceruzát  látsz kezemben, de nem tudod, hogy mit akarok vele úgy vagyok veled mint ahogy te velem. Míg sétálva elbámulsz a fellegekre, vagy, a  tiszta szoba kékes árnyékon szemed  árnyalatat rajzolni akarom tested s  lábadon feszulo  erős, izmod. Mert én nem álmaidra s vágyaidra áhítozom, csupán a  szemed vonására amikor bennem  kutatják a vágyat szíved-lelked titokzatos kívánságára. Szél indul s leveri rólam pont azt, mit látni enged s ott állok előtted kezemben ceruza s tőlem hozzádig rövid a távolság az út mérhetetlen Tudsz e adni szelíd férfiszerelmet édes megváltó csókot számomra s megbocsátasz-e, hogyha kopogok ajtódon  ebben az ólmos esőben? .

Földből kinőtt gyenge fű vagyok hajlongok jobbra balra elszédülten s a tél marakodó harcát elkerülve megtöltöm a  rétet   dicsőséggel. Földből kinőtt gyenge fű vagyok, hűvös-szárnyú szél csap, hópehely de erkölcsös bomba szépségemmel festői szépségű tavaszt hirdetek. Igen, csak földből kinőtt fű vagyok de koronám fellegek nedvét szívja míg sok ezer apró gyökerecském egyre suttog :a holnapról a holnapról. Míg várom ,a tavasz újra ébredését egyengetem a földet  magam körül a holnap halkan bekopog az ajtó résen és  szerelmünk csókszárnyalása átölel. [W.B.]