Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Rejtelmes,  gyönyörű  virág. Kinyílik.  Hogy  mikép ?  Titok.  Növelték  misztikus  csirák .S  ő  tudta:  illatozni  fog .Csak van.  Csak  lett.  Megszületett .Az  Idő  kertjéből  kinőtt .S  most  trónol  az  élet  felett .És  túl,  túléli  az  Idot Gondolatok isteni-szép, áldott  kisarjadása:  vers Feléfordúlsz.  O,  szívni  még illatát ,  míg  betelsz,  betelsz! Csak  részegűlni  tőle,   míg a  lompos,  tanya  és  konok  élet  elvisz  a  sírodik ,S  illatával  behullni  ott .Rejtelmes,  gyönyörű  virág. Sors  virága. Ez  volt  szived. Míg  voltál:  űzött  a  világon. S  im:  itt  maradsz  mindenkinek.   Csak  részegűlni  tőle,   míg a  lompos,  tanya  és  konok  élet  elvisz  a  sírodik ,S  illatával  behullni  ott .Rejtelmes,  gyönyörű  virág. Sors  virága. Ez  volt  szived. Míg  voltál:  űzött  a  világon. S  im:  itt  maradsz  mindenkinek.  

Zuzmó  borítja  a  kerti  fákat A  rétet meg  fehér  köpenyeg A  nap  is  csak  nagy  ritkán  nézhet  le Mert  elfedik  a  hófellegek. Le  van  tarolva  az  egész vidék Egyhangú  a  szántó  s  kaszáló. Mint egy  hómezőn  a  sarkvidéken, Mindent  elfed  s  megdermeszt  a  hó .Csendes  az  erdő  a  falvak  közé Űzte  a  tél  a  dalosait Szörnyű  éhséggel felkorbácsolja Rejtekéból  félénk  vadjait .Ott  hagyatta  a  rétet  velem  is S  a  bokrait  a  ligeteknek .Piciny  szobámba  szorított vissza, Amely csendes,  kellemes  s  meleg .Itt  töltöm  csendben  a  napjaimat Várva  tavaszt  és  kikeletet, Hogy  ismét  összecsatangolhassam A  virágos  rétet  s  berkeket

 Egyedüi  maradtunk  Hajolj  a  szivemre .Dobogó  kebelem  legyen  ma  a  párnád  jmint  hogyha  valaki  messziről  izenne és  egy  kedves  vendég  érkezését  várnád, úgy  simulj  ma  hozzám  s  úgy  nézz  a  szemembe, mintha  a  két  szemem  két  ezüst  tó  lenne. Két  ezüst  tó,  melyben  aranyhalak  úsznak  s  Ezeregyéjszaka  meséi  alusznak. Ugy  simulj  ma  hozzám  s  úgy  nézz  a  szemembe  mmt  a  hogy  ó-kuíak  mélyére  néz  a  hold,  s  nagyanyős  meséket  duruzsolj  fülembe:  „Hetedhétországon  volt  egyszer,  hol  nem  volt.“ S  az  álmok  hajóján  szálljunk  éjszakára  messze-messze  innen,  Operenciára S  úgy  nézz  a  szemembe,  (magad  látod  benne,)  mintha  a  két  szemem  két  ezüst  tó  lenne  

 Vihar jö tt,   a zápor szakadt .Folyammá  nőtt  a  keskeny patak .És  ahogy  nőtt,  nőtt  a fergeteg  Vad hullamok hullám kergetett.   .És  vége  volt.  Az  a  nagy folyam   Mint  szűk  árok,  ismét  csak  olyan. Itt-ott szibvárvány színbe folyva Esőcsepp  tapadt  rá  a  lombra. Egyszer pedig, nagy, forró nyárba Kiszáradt  a kis patak  ágya. Száraz  avar zörgött  már  akkor Homok  csikorgóit  s  szállott  a por. Te jutottál eszembe róla Fiatal álmok álmodózója.