E durva Világ-Wilhelem
Micsoda idők! Micsoda hibák! Világnyelven forog mindenhol a szó, fut velünk a kor ijedve s kihág, szájunk minden percben másat szól. Hol van az a megszabott kitartás, maholnap eltűnnek az összes fák vadcsapáson és árkon-bokron át bukdácsol a meghabarodott világ. Refr. Úgy vagyunk most sok régi széppel mint rebbent vak, ki szint felejtett emlékezzünk volt arany és -volt piros és láttunk rózsát és kék nefelejcset. Ma nagy jégmezőkön kóborol a lélek hideg városon, hol borzalom mulat, s mint tévedt gyermek óriási parkban nem találjuk meg a sóvárgott utat. vers. Száz irányba ijeszti a fák, a bokor, állatot ,embert,ami tömegnyomor, ha bár nemrég heverte ki régi sebét újat kapott ami utolsó lehet neki. Rohan velünk a szerencsétlen világ száraz ágak között alig látsz élő fát Világ kezdetig csend és nyugalom lesz az erdőn elhal minden hallható nesz. Refr Úgy vagyunk most mint a régi jóval, minta aki korán-ébredt déli fényben: nem tudjuk miért de a fej elk