Egy szerelem margójára --------Wilhelem
Még sok mindent kéne igazoljál előttem hogy eláruljad hazugságaid értelmét hunyorgó szemed alig résre nyitva remeg butaságod volt szerelmünk szörnyetege. Hany év telt el ?Talán egy-kettő,nevetek az ingatag lelked hazug ölelésében, győzelmed rést nyitott feléledő lehetőség születésnek , hogy valaha is igaz beszéded megszülessen. Tudom ,hogy fájt akkor mikor befejeződött nem hitted el hogy egyszer majd rajővők utána jöttek újabbak , talán bölcsebb emberek és éreztem nem remegnek többé a falevelek. Mert ilyenek az esték, kegyetlen kísértések mikor feleszméltél régen vége a beszédnek térden kérted bocsánatod , de elfelejtettem ideje volt távozásod ,hazugságod repuljon veled . A vízpartján a levelek most nem remegnek kezemet simogatják egyre értelmesebb emberek ami volt , soha nem lesz egyenes gyüllolésemben most előtted egy új út nyílt szeretőt kereshetsz.[W.B.]
