A zürzavar világa
Zürzavar világa Akkor még forrt az ifjúság láza szerelmek és vad háborúk között, míg egyre fakult az elmélet hatása, megtanultunk tűrni szürke ködöt. Múlik az élet, az ifjúság enyészik már nem isszuk a poharat fenékig fajdalmunk nagy súly, de könnyebb viselni,a nagy bánatot közönnyel. Ritka pillanatok,meghajszolt testek, rebben, szökik az értelem, s utána egy titkos ismeretlen zűrzavar világa világosodik titkokkal sötét szobában. Már nem fáj úgy az élet bús magánya, hogy idegen lett mindenki társasága, ki háborúját gyáván feladja homályban néha versek zenéjét hozza el magával. Kigyúlt perceimben mámoros álmom szürke hajnalban haldoklik virágom kezdődik egy új nap ezernyi sóhajjal ablak mögött a piszkos, szürke hajnal. [W.B.]