A zürzavar világa

 Zürzavar világa

Akkor még forrt az ifjúság láza

szerelmek és vad háborúk között,

míg egyre fakult az elmélet hatása,

megtanultunk tűrni szürke ködöt.

Múlik az élet, az ifjúság enyészik

már nem isszuk a poharat fenékig

fajdalmunk nagy súly, de könnyebb

viselni,a nagy bánatot közönnyel.

Ritka pillanatok,meghajszolt testek,

rebben, szökik az értelem, s utána

egy titkos ismeretlen zűrzavar világa

világosodik titkokkal sötét szobában.

Már nem fáj úgy az élet bús magánya,

hogy idegen lett mindenki társasága,

ki háborúját gyáván feladja homályban

néha versek zenéjét hozza el magával.

Kigyúlt perceimben mámoros álmom

szürke hajnalban haldoklik virágom

kezdődik egy új nap ezernyi sóhajjal

ablak mögött a piszkos, szürke hajnal. [W.B.]