Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Mellettem halkan lépdegélsz, De szemed meg se lát Úgy meggyötör e gyönge kéz S szép arcod, furcsa szád.   Méltass egy régi szóra csak Egy szócskát újra szólj A sebek titkon sajognak És te se nyughatol.   E néma száj most megaláz Csendjével fojtogat, Bár egykor kedvvel itta száz És ezer csókomat.   Ami rég üdvöm volt veled Az kelti most e kínt A szem, mely egykor éltetett Rám közönnyel tekint.   Oly sötétek az utcák, Oly zordak a szelek Fehér rózsáin, nőm lelkem Gyermekem, ég veled!   A kert oly fázva hallgat S míg sorsom messze lök Teneked el nem árul, Hogy vissza nem jövök.   E bús-kietlen útban Nincs senki sem velem Csak az égen a felhők Követnek szüntelen.    

 Ahogy akkor rám nézett , az a tekintet mely küzdést  hirdetett Szemének azt az izzó villanását mely bénának láb,vaknak égi látás ott  őriztem  a lelkem mélyén mélyén. Az a tekintet a lélek mélyén,mélyén bennem talán már term ő ve csírázík s a minden küzdés irtó mélységén tán századszor is új küzdésre rázott az a tekintet  elvezetet ma  újra vissza hozzá. Küzdő  magam csendjebe idomult vágyó valóm nagy  hullámába hullt tekintetem nem volt mar tétova szeméb ő l tisztán látó szemmel láttam a célt már el nem érhetjük soha.  

 Ma szeretnék nagyon jó lenni hozzád.Arnyék lenni holdesesben nesztelen lendulnék ,amerre járnálrnal s ha megúnnál eltünnék testetlen. Ma szeretnék drága  szent lenni ritmus,mely lázas ereidben ég perc lelkedben,szerenád,óra visszatert,mit elért messze  ég. Ma szeretnek varázsként nyilni kertedben,hol kis meh vagy s kószálsz illatozni tárult kehellyel zsibbasztóan,míg megkivánsz. Ma szeretnék vágyad lenni szobrok bronza,.havasok kekje babonas csend,megoldott rejtély szívedben béke,végtelen béke

 Tavasz kezdete Szent György napi bűvös éjjel Azt tartják a babonások  Mind kigyúlnak az elásott Pénzek kékes lángú fénnyel. Nem vagyok én tettre bátor De azért a tegnap este Fa odúba bújni lesve Nem féltem az éjszakától. Meg is vert az ég azon nyomban Villogott egy sáv, tán az ördög Rémes hangon rám üvöltött S fástól együtt összerogytam. Reggel harmat vert be hűsen  S kábult agyam arra ébredt Hogy egy szamár legelészget Előttem a zöld zsenge fűben.