Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Ma  elküldöm  hozzád a  szívemet ,messze  idegenből gondolva  rád  álmok  zenéjén  ringva  száll feléd, sietve  libben  héthatáron  át. .Visz  régi  idoket,  régi hittel ,igaz szerelmett zeng  ajtód  küszöbén ,Ne  űzd  el  őt;  szeretetet hozza Áldozni  vágyó  szivem  tüzén.  ...Ma  elküldöm  hozzád  a  szívemet. ..Szegény  szívem  kopogtass  be  halkan  ablakán ,Meg  ne riadjon.  S  ha  kérdi,  ki zörget  talán ,Mondd: Semmi,  csak  a  szél dudorász ,Hársfa  őszi  illata  leng, Falevél zizzenve  koppan ,S szívünkben  muzsikál a  csend .Semmi ...Csak a  hold  ezüstös  hídján, Táltos  lovak,  arany  határban, Tékozló  ífjak  kincseit hozza  vissza dal,  egy-két üzenet,  taps. virág,  a  vágy,  az  ifjúság ,s a  szerelmem  csókja,  mely  homlokodra  hull Semmi .Hiszen  az  élet lopva  tovasurran legyen  az  bánattal,  örömmel  teli. szegény,gazdag  egy  útra  tér s a  miértek-miértje  titkok  ködfátyolába  vész. Szegény  szíved,  bús  meséd ne  mondd  tovább! ünneprontó  ne  légy. az  á

 Tegnap bennem volt még a múlt, Bennem minden rossz másnapi Döngettem az ég kapuját Míg ki nem nyitja valaki.   S ahogy kinyílt: vérem megállt, bentről lágyan beintenek, olyan boldog, olyan csendes lettem, mint egy alvó gyerek   Nem egy hang, ma száz dal vagyok, Bár csukott szám szótalan most Egy sóhajom száz szómadár S mindegyiknek száz szárnya van.   Ma hű vagyok, ma szeretek, Ma nincs titkom, mint volt előbb Uram-Uram, én Istenem én ,láttalak a halál előtt.      

 Csak  csend,  csak  csend  és enyhe  béke fodrot sem  ver a  szellő rajtam se  nem  piros,  se  nem  fehér csukott az  ajkam. .Költöző  vágyak  megbolygatnak, (így  morajlik  a  tenger  mélye). A  két szemem  tágul csak  messzebb :Ki  vette  észre  Fehér szivembe,  holt szivembe Az  élet szárnya  alig  rebben .Csak jönne  már,  valami jönne Sebesebben .Ha  megfulok,  a  csöndbe  fúltam ,Melyet  úgy  hívnak:  áldott  béke. Tapossatok  el  minden  lángot Közelébe..

 Minden  csalódás  új  rés,  vérpatak gyilkoló  vas  szívemen  keresztül hiába  példa, könny,  esdő  szavak hiába  gyújtom  máglyává  magam a  fagyott vér  keringve  mégse  pezsdül. Szeretném  belétek  csókolni minden  megváltó szűz erőm, megnyitni szíkével duzzadt ereim szent erőszakkal,  vakmerőn. Vallomást mondok  szívbol  nektek mint asszonyának  ifjú   szerető e  vallomás a  féltő szerelem, fájdalmas,  hívó szívverések Ha  nincs  ifjúság, S  kacajba  fúlnak  eszmék,  sóhajok En  aggódó,  reszkető ajakkal Megátkozom,  hogy  fiatal  vagyok

 Ha  égre szállna  a  boru mi  lelkemből  kiárad nem  lenne  több  napfénye  már e kacagó  világnak! S  ha  összeszedném  a  derűt mi  itt-ott csillog  néha mind elférne  egyetlenegy csepp  szappanbuborékban