Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Nem illik most a dal ,De kérlek, hogy dalolj. Nem illik most a csók, De kérlek, rám hajolj   .Dalolj, hogy meg ne halljam az elet zugó zaját, Távol nyomorgasoknak  Szivettépö jaját.   Ölelj, hogy elfeledjem  A vértengert, habot ,Ş hogy én is itt vergődöm  Én is harcos vagyok   .Nem illik most a dal ,De kérlek, hogy dalolj ,Nem illik most a csók ,De kérlek, rám hajolj!

 Sok kusza képet csendben észrevenni,  vértó mögött a vágyat átölelni . Átmászni a bánat magas falán,  érezni, nézni, mint örök talány   .Egy szál virágért messzire elmenni  titkunk legyen és őrizzük: a semmi  Vérezzen kis tövistől az ujjam  meghalni, mi az, sohase tudjam.   Virágos réten messze csavarogni tóparton lassan megállni, zokogni S ha látunk nőket finom ruhákban sirni, hogy ma ünnep-délután van   Pipafüstjébe álmunk belefujni, égre bámulni, földre leborulni Vágyak hidján fölkúszni a lázig, mig otthon a ferjed zongorázik   Ágyuk zaján át a csendre figyelni s ha álmodunk, magunkat irigyelni hinni, szivünk a lét titkát hordja  és lehullni, mint gyerek a porba.

 Sikongó  vágyak  láza  elől szeretnék  futni,  messze-messze, napsugár  s  kacér-csok  honába szeretnék  élni,  menni,  látni, fuldokló  kebellel  zihálni s  belemerülni  álmok  mámorába    Szeretnék  valami  nagyot,  szentet viselni  súlyos,  kínzó  keresztet, szeretnék  űzött,  céda  lenni; poklok  füzében  bibor-lángok  s  tüzes szemu, vad arcu férfiak forro karjai  között  megpihenni. . 

Jöjj, jöjj velem! hozz lángot a szívedben!  Dalolok neked égő éneket, Jöjj, jöjj! a lángjaink csókokra várnak  Rajongjuk át együtt az életet.   Álmodjuk át együtt az álmainkat S álmunk selymébe szőve a hitet A Te mámorod mindig az enyém lesz S az én ihletem mindig a Tiéd.   Jöjj! lásd, az élet gyász-özönvizében Ott integet az öröm-szerelem Gyémántra váltja halk bánatú lelked Gyújtó tükrének könnyes harmatát.   Jöjj! csupa zengő himnusz lesz az élet! Napsugaras és csupa árnyas pad  Én leszek a Te víg dalos pacsirtád  Te leszel az én csókos madaram.    S ha majd eljár a sok-sok év felettünk És éjre válik lelkünk hajnala Múltunk morzsáit mélán összegyűjtve Búcsúnk egy csók lesz, egy könny, egy ima.    

 Csak csönd, csak csönd és enyhe béke Fodrot sem ver a szellő rajtam. Se nem piros, se nem fehér enyhén csukott ajkam.   Költöző vágyak megbolygatnak Ahogy morajlik a tenger mélye A két szemem tágul csak messze Aki észre vette.   Fehér szivembe, holt szivemben Az élet szárnya alig rebben Csak jönne már, valami jönne Sebesebben.   Ha megfúlok, a csöndbe fúltam Melyet úgy hívnak: áldott béke Tapossatok el minden lángot a közelében.                      

Mindegy nekem. Vágyamnak büszke sólymát nem küldöm többé sohasem feléd. Hiába kérnéd, várnád, ostromolnád A porban gubbaszt, mint fakó veréb Nem küldöm hozzád vágyam büszke sólymát     Nem küldöm hozzád. Mindegy már nekem Verjen a zápor. Tépjen a szél ujja, Nem száll a vágyam zengő réteken. Mint eddig. Büszkén, kevélyen, meg újra Nem küldöm hozzád. Mindegy már nekem.     Gubasszon porban, mint fakó veréb Ne szálljon többé magasba, merészen Várjon csöndet, békét, hűs éjjelét  Jövö napoknak. Lomhán heverésszen. Gubasszon porban, mint fakó veréb.   Mindegy nekem. Jó így is élni még! Földön heverve. Semmiről se tudva Nem vágyva senki száját és szívet Billenni árván, mint útszéli dudva. Mindegy nekem. Jó így is élni még.    

 Tavasz mezője, sok tavaszvirág Tavaszra nyító, bimbós rózsafák A keblem zengő dallal van tele. Üdvözlégy Május, élet reggele!   Ki voltam eddig bús, boldogtalan Szívemben mennyek boldogsága van Karomra fűzve volegényem karja  átsuhanunk az élet Tündérvilágán   Körülöttünk játszik ábrándos zene Körülöttünk suttog álmok szelleme Körülöttünk minden bíborlánggal ég Szivárványával tündöklő az ég.   Az arcom forró, lázas, mint a nap Ki nyár hevében dél felé halad Hozzája simul lózsák bársonya  Ilyen boldog még nem voltam soha.   Nagy rónaság s a rónaságon csend. Tavasz szellője lebben idelenn. Nagy rónaságon bűbájos alkonyat A tavasz szellője hordja csókomat.   Tavasz mezője, sok tavasz virág Tavaszra nyíló, bimbós rózsafák Keblem zengő dallal van tele,tele Üdvözlégy Május, Élet reggele!.      

 Belengte már a tájat az alkony árva kékje. Mélyén fakult homálynak felbújt a hold az égre.   Dűlt házak tetejére hull fénye sárga sávnak, de hogy a földre ér le szürkés színekbe bágyad.   A kékség egyre lágyabb, tompább, fárad fehérbe, mint az elhamvadt vágyak.   S hogy egy felhő elérte a holdat, hűs sötétbe ájulnak mind a házak.