Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Az utcák sosem voltak ilyen üresek részeg galambok vígan falatoznak, de semmi sem lesz olyan mint rég és mégis zajlik tovább a rosszullét    és mégis kell élni megalázottan e satnya világ mocskos gerincén csak hazug szavak átka médiában  maszk,kesztyű, okulár a szemén .   Kik a hibásak hogy ide jutottunk a politika már romlott tudomány fogatlan szájak vadul kiabálnak ők maguk saját villájukban laknak.   Nem vagyunk bábuk sem tárgyak minisztereknél vannak okosabbak kik tudnák ilyenkor a megoldásokat csak próbálnák meg szájat tátsanak.   Hatalom és pénz uralja a földet nem számít hány halott tűnik el kit érdekel a szám mikor nem ölhet de nemsokára a választások jönnek 

 Ősz  van  s  így,  édes,  megbocsátod hogy  bánatos  húrt  pengetek  a  szél  ledönti  a  lombsátort s  avart  temet  a  rengeteg. dér  lefonnyasztja  virág  szirmát, a  vér  nem  ver  ki  éneket,  o  édes,  ha  most  visszasírnád az  elszalasztott  éveket! De  te  nevetsz  és  meg  nem  érted anyás,  aggódó  lelkemet nem  gondolsz  rá:  még  eljön  érted az  ősz  és  ifjan  eltemet. Én  bebalzsamoznám  erőtlen, széthulló,  drága  testedet, mint  illő  olajjal  előttem az  egyiptomi  mesterek. Mit  érne  mégis   késő  minden, ahogy  már  mostan  se  lehet. A. mirtuszt  rád  hiába  hintem, mint  ősz  a  hulló  levelet....

 Most messze Hargita ölébe vágyom, rég járt utak emlékeit hívom e bágyadt és elárvult délutánon szívem minden messzeséget átfon.   Oh, furcsa játék vágyni és kutatni mások életét, mely miénk lehetne a percet, mely ígér, de nem tud adni  a tegnapot, mely nem tudott maradni.   Suhan, suhan, rohan és jaj, elérni nincs oly erő s minden remény hiába s csak bús vigasztalás a vágy, az égi, bukásait, ha újra felcseréli,   Elérek mindent könnyű diadallal a kezdet és a vég ölelkezésén földre hull előttem majd a törvény Téged a világgal viszlek magammal!