Az ismeros idegen--WILHELEM
Sok percek múlását nem vitatom, mert nincs semmi mondanivalóm mig szelíd kezekkel eltávolítom a rám nehezülő szomorúságom. Eltökélt ,zengő mámoros dalok konganak szívem kisírt oltárán de megbocsájtok önmagamnak hogy sebtében téged választottalak . Annyi év után, mint puha kendő rám tapadnak sorstalan pelyhek s már tudom kiért dobban szívem , mik szelíd tagadással ütik a percet. Mert mint idegen tértél be hozzám de íziben ismerős lett sóhajod s felrémlik ,mint vendég névtelen , erős férfias kebled lelket hordoz. Bent valahol szíved titkos zárán halk mosolyod szétterül vidáman , odabent valahol varázsok vannak és nevem zengik mint egy csodát .[W.B.]