Pillantásaink
Néha az a józanító pillantás, mikor kerülőd a megalázást riadt szem rebbenések kereszttüzében súrlódnak fáradtan megszeppenve. Mint gyermekek nézzük egymást kitalálva pupillánk nagyságát melyik bír többet egyet -mást szinten birtokolva egymást. Csak a szél nyikorog az estben s a pillantásaink csak érdekek, s felettünk zúgnak emlékek kétsége régen leülepedő repdeső törvények . . Oly boldogság annak , ki belelát beleadhatja teljesen derekát , s mint kéklő vizeken a hullámok úgy hullámzanak pirosan végpontok . S mint magányától fosztott őrület sikong nagy fellegeken vihar szélben és fortyog bennük a szétomló szeretet szemeink kereszttüzében szenvedéllyel.{W.B.}