Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Elmúlik az idő kóró virág zörög, valahol mélyen a föld éjjelében kései tücsök penget hegedű zenét, fekete varjak köröznek az égen. Elmúlik az idő, aszódnak emberek vén óra ketyeg az idő vas kezében mikulásvirágok pirulnak rettegve időnkét szél seper rajtuk keményen. Mégis erre lakik komoly ifjúságom otthonom keresi penészes falakon a kertben halott minden, holt vacakon megátkozott tavacskám vad ,hínáros . Elmúlik az idő, béke világit felém, nedves szoknyám mégsem enyém , már nem használok finom selymeket elmúlt életemet poros kőbe veretem . [W,B]

Milyen sokszor félig élve , félig halva álmot kergetek magamban, gyakran dörzsölöm szemem  mikor senki nem  látja, tűnődök selyem párnámon  kék házi ruhámban, míg a valóság bennem felderül átölelve közönyöm. De sokszor  kergettek jótettek  őszinték, mint elátkozott királynőnek ajtót nyitottak  apró szentek, s talán egyedül mentem néha merészen mélán ,illatos szellőktől kergetve , völgyeken ,hegyeken repültem és inkább csaltam  mint csaltak , vaskarmok hóbortosan  el- el kaptak, s ma sem tudom akartam vagy akartak .  Most olyannak képzelem  magam , mit akit fenyegetnek  sokszor és bizonyítják tények  életem vétkeit, mit nem kívántam de kaptam. Ma csak kószálgatok erre meg arra hóbortosan  és árulom mindenkinek mit adtak, keveset érnek nekem de másoktól  kaptam ,s viselem hogy érezzem szeretetem s olykor a felhők fodraiból merítek erőt , míg erős karmaimban bugyborékol egy szelíd hangú nevetés ösztönösen szűkösen. [W.B.] Be