Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szépen indult az idén is a nyár meg-meg csap a szellő szédület tombol bennem lángoló forróság örvendek hogy engem is szeret. Sárgul a pitypang nap tükrében víg mosollyal nézi magát hitetlen arany szálon pelyhei lebegnek, így felold lázasan minden kincset.. Óarany láng,borítja a föld zöldjét mint hajnali álmon csillogó fényét, júniusi nyár rabul ejti tekintetünk tegnap még eső, ma  nagy meleg Az ember mosolyogva remél, nem siratja a tavaszi képeket, nagyokat lobban a nyár eleje percenként mindig új rendelésre. Szeszélyes a következetessége, ebben a júniusi meleg fényben hitet ad hogy már  érdemes lenne illatozni minden százszor szépnek. Benned ölelem a mindig elkérhetetlent tavaszt ,nyarat persze  o szt és telet, prédája vagy a tüzes éjszakának égi rejtelmeidet értelmem imádja.      [W.B.]

Mert minden enyém,mi bennem van  laza ,vagy sűrű dermedés,  kitárt tenyerek eres duzzanata,  s a hatalmas láng-ez az egész.  Mert úgy őrzöm saját énemet  végtelen szegény gazdagságom,  tenyerem szívemen bezárul,  mert ott van fájó tulajdonom.  S kongó időknek zűrzavarában,  hol minden elvesztődik céltalan  a perc csak enyém számlálhatatlan  kavarodik az éjnek némaságában.  Ott maradnak egymásba meredten  szivárványos csodás dübörgésben ,  úgy hömpölyögnek a zene tükrében  betemetve a csendes könyörgésem.  Mert minden enyém volt és lesz,  örök életű fájó édes nosztalgia  ámulatban kinyílt szám zavara,  lelkesedve, vacogásom habzsolja.  Csak egy mozdulat s bennem van,  a pillantások kemény aprósága  sóhajom , mi feltör bent ,szakadozó, meztelen lesz az ölelések fájó szava.