Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Egy este egyedül sétáltam az erdőben furcsa zenét hallottam ,ami vezetett követtem a csillogó fényt mit néztem de mind távolodott ahogy közel értem. Az erdő tele volt a tavasz  illatával a tél viszont mindenhol egyértelmű volt a hold fényesen csillogott s egy  denevér szárnyán  közeledett felém és suttogott: Van itt nem mesze egy nagy  tisztás ahol legendás  banketten  forog a tánc ha  becsukod  a szemed, elméd kitárul s a fátyol eltűnik, és mindent látni fogsz. Gyere és járd te is a tündérek táncát varázslatos körben egy új  gyűrűben ott akarsz majd maradni mindörökké ahol a látvány talán szebb a tavasznál Mikor  becsuktam a szemem fény vibrált halványodott lassan az egész memóriám csak piros és fehér gombagyűrűt láthatsz és tízezer tündért akik ropják a táncukat. Azok akik majd  keresnek ránk találnak látszik a nyomunk mit hátra hagytunk egyesek megértik mások tudatlanul megijednek ,vagy bátorság...

Oly idegen lett már pihent szívem dobbanása, csak halk kénytelen ütem ritmusa eltűnt oly régen csöndesen  ami régen bizakodva játszott bennem. A múltnak holt avarján gyötörten hever a tűz mi lobogtatta békésen szívem és zsongott imát édes nyelven bennem de ravasz ellenség várt hódító lesben. Már rég nem lepte meg a  fülemet a lant , mi dalban egyre felém zengett, üresen kong,nem álmodok merészet ami maradt is szúró ágnak a tövise. Csak balga módon hazug kísérlet lett a valóságban semmi maradt őrökre , mi bennem vágy volt, most szenvedve hiányosan dobog , egyre közömbösen . Mert tőrt úton fogok ezután menetelni halk ritmussal ijesztő ködös fellegekben, s a lant mi gyöngéden szól felettem, csak bűnös csókjaimnak ijesztő réme. [W.B.]