A találkozás
– Nem és nem! Többször nem tagadlak le, értsd meg! Ha megint õ telefonál, megmondom neki, hogy itthon vagy! Nem teheted ezt vele… – Talán nem is õ az. Lehet, hogy most téged keresnek… Kérlek, vedd fel a telefont… Ági dühösen odalép a kitartóan csörgő készülékhez és belehallózik. Arcára kaján mosoly terpeszkedik, ahogy anyja felé fordulva édeskés hangon a fülére szorított kagylóba mondja: – Igen, szerencsére most itthon van. Azonnal hívom. Anyukám, Viktor bácsi keres! – Aztán odébb lépve, halkan hozzátette: – A hódolód. – Igen, tudom, hogy kerestél… Nem voltam itthon… Beszélj inkább oroszul, úgy jobban értek… Nem, ma sehogy sem találkozhatunk, foglalt a délutánom… Holnap se… Igazán kedves vagy, hogy hiányzom neked… Nem, haza ne, tudod, nálunk mindig teli a ház… Inkább majd beülünk valahova egy kávéra és nyugodtan elbeszélgetünk… Mondjuk csütörtökön, amikor fodrászhoz készülök, és utána… Fél háromra leszek kész… Hogyne tudnám, hiszen bejelentkeztem… Nem kell bejönnöd a szalonba, várj meg
