Arany nász--WILHELEM
Sosem fénylett vértelen életem ábrándoztam apró leheleteket, barátaim ismerték emberségem felszántották a földet én előttem. Mégis egyedül vagyok nélküled hideg tavaszi szélben merengek bár rendeződött kétes helyzetem, aranynászban töltöm most életem. Azóta -visszatérek vesztett ügyért bocsánattal telített szemeimmel, nézem a tavasz tarka színezetét évfordulónkon faggatlak -szeretsz-e? Nézem a pitypang apró terméseit ahogy a szél kergeti fehér pelyheit aranynászt ül felettem tettenérten szerelmet küldi feléd képzeletem. Szürke napok közt út vezet feléd bús alázatba torkollva esti csendjét tűnődöm,mikor leszek megint veled? Szívemet megüli a földi szenvedés. Egyszer sem találkoztam azóta veled sok bárgyú szem engem nem érdekel, egy-két szóban mesélni szeretnék de a szél fúja :nem lehet -nem lehet.