Arany nász--WILHELEM

Sosem fénylett vértelen életem
ábrándoztam apró leheleteket,
barátaim ismerték emberségem
felszántották a földet én előttem.

Mégis egyedül vagyok nélküled
hideg tavaszi szélben merengek
bár rendeződött kétes helyzetem,
aranynászban töltöm most életem.

Azóta -visszatérek vesztett ügyért
bocsánattal telített szemeimmel,
nézem a tavasz  tarka színezetét
évfordulónkon faggatlak -szeretsz-e?

Nézem a pitypang apró terméseit
ahogy a szél kergeti fehér pelyheit
aranynászt ül felettem tettenérten
szerelmet küldi feléd  képzeletem.

Szürke napok közt út vezet feléd
bús alázatba torkollva esti csendjét
tűnődöm,mikor leszek megint veled?
Szívemet megüli a földi szenvedés.

Egyszer sem találkoztam azóta veled
sok bárgyú szem engem nem érdekel,
 egy-két szóban mesélni  szeretnék
de a szél fúja :nem lehet -nem lehet.