Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Belém fészkelted bátran magad oly tompa aranyrögként, hiába akarlak egyre kitôrôlni belém hegedtél tövisként. S úgy fáj felsebzett szívem  vér csepeg minden léptemre nemes testem hurokkal kötött, csak törölni tudom vérzésem.. Tudom örök életemben vagy simogatsz s fürkészel vadul rejtett lángokkal égeted szívem s örökké bennem lakozol . Sóhajaimtól lebben a rengeteg, szájamból nehéz rebbenéssel feltörnek néha engedékenyen az esti áhítat szelén,.fájó leheletek. S ha elfog a csüggedés lengén  hosszú gondolataim mentén a csend, mi elaltat csendben , zokogásom elmosva ,halkan zenél.[W.B.]

Boldogságban, minden év végső hetében angyalok szállnak a földre , két marokkal szórnak áldást kis szivekböl ömlik a malaszt s hevesebben dobban a tiéd. Oly lét öröm, bársony kincs ,oly fény özön boldogság vágyat két kézzel szórnak,vidámságot osztanak díszeset, elmúlt ifjúságodra kegyelmet,s fordítják éjjeled, új évre , érzésekkel tömítve ,boldogabb nem kinccsel ,ranggal : víg szóval száraz rózsa szárnak piros bimbót , lombtalan fáknak apró virágot neked illattal teli bársony csókot. csillag virágból bokrétát kötnek az egész világnak a legszebbet ,miben benne van gyermeked,családod, testvéred , s dalt zengnek igaz gyöngyként sorsod megpecsételik a jövőben .[W.B.]

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla ki őrzi testemet, te vagy a szárny ki körül ölel szeles estéken, lábam alatt az aranyos homok mi simítja talpamat bőrömön napfény táncolgat az a te ajkad, Melleden remeg a szívem  mint zápor után megtépett kis fecske fióka nyári délután, kezedből bárdot faragtál védelmemre s oly könnyen forgatod szemed mi engem őrizget. Te vagy a nyár a zúzmarás télben ki melegít s a télnek fagyos szemgödréből  te világítsz. Oly édes-könnyü az élet te veled szilárd talaj, gubancos ködös téli estéken csak csupa kacaj, szilárdan állunk a lépcsők fokain lágy menetben mert selymes titkok rezegnek bennünk mind örökben.[W.B.]

Minap sietve suhantál el mellettem lehajtott fővel talán bánt a magány ,vagy félsz tőlem  mert visszakérnélek már nem nézek szemedbe oly rég  ne félj ,ne kerülj csak szemed tiszta csillogó kékjével pillantsál felém , s ne húzd mélyen kalapod homlokodra mert ismerem járásod csak köszönj bátran ,intsél felém tekintetem nyugalom , vallomásom halk szavak bősége, de néha habozok  megbocsájtottam régen, csendesen és titkosan üzentem, mi nem jutott hozzád sohasem,  miket édesen rebegtem, most már csak fáj hogy simogattam, régen szerelmed s vártam kinyújtott karod örömét bársonyos csókodnak kegyelmes böségét. [W.B.]

Hát ,ha karácsony jön, legyen karácsony sziporkázzon fény az egész Világon, szálljanak színes öröm girlandok , s lángoljanak gyertyák kitárt ablakon. Kis angyalkák halkan aprókat tipegnek széttart szárnyaikkal átall ölelnek puha kezeikkel örömöt szereznek, a fenyő köré leült gyerekseregnek. Mert örömünnep csak egyszer van, fenyő köré állnak kicsik és nagyok, szent békesség borul az egész Világra de gondoljuk néha a sorstalan imákra. Legyen bőség ,béke családok asztalán, de jusson eszünkbe a szegények asztala, mert örömünnepe betölti szívünk üregét , de könnyeket hullat a szegény üres szív. Teljen életünk békésen,boldogan tovább de Isten hitével ,ne legyünk ostobák, szeretetben ,bőségben turkálhatunk de sohasem legyünk irgalmatlanok.[W.B.]

Ha ,csak az marad mit adsz, oly koldusnak érzem magam, s részvéttel csókolsz balgán, bár illatos rózsából születtem, s úgy szállnak el ékes szirmaim szárnya nő szegény hitemnek. Mert számomra adós maradsz bár szánalmasan mosolyogsz , de te ismered szívem lüktetését és tudod hányat dobban szívem  a percekben,veled ellentétben , oly kis madár vagyok ketrecben. Gyógyításul hűtlenségedért szeretni merem szenvedésem , s lágy testemnek balzsamához simogatom saját irgalmasságom a jövendő szerelem nevében vágyam vágyaddal összereben. Megtalálsz engem térdepelve , bár oly gyenge a női testem , de rám hárul a bocsánat kérés és nem fogom már rég kezed, de tudom többé nem vétkezel , ha asszonyi szívem révébe érkezel..[W.B.]

Köd fekszik mindenhol a nap fel sem kél reánk borúlt sötét álom túl rajtunk az ég . Dideregnek fák, hegyek ott a felhőkön túl, szomorúan keserednek ha a szél is fúj. A hófelhők szürke egén sötét homályban már dér hull menthetetlen vidámságban. Csak a fekete varjak raja  fittyet hánynak most az övékké a világ a felhők tanyáján. Makacs esők hadakoznak aszályok után , szörnyűségben gazdagodunk ünnepek ajándékán . Bársony égen azúr csillagok szomorúan myílnak s-a bolygó egy öröklött silbak csak pillanatilag. Ez a hónap több a soknál, elrettentő, decemberi számításoknál elrejtendö. S kócos foltok homályában dereng a remény , hogy egy Nap nélküli téli álom forog a hangszerén.

Ítélkező percek pörögnek bennem lenézem szándékkal akaratom közben bőrömet nyúzzak százfelé, a szidalmazó gondolatok, lagymatag testemre hamut szórnak ádáz vakmerő indulatok szinte örvendek az álnok harcnak így magamat tisztára moshatom , ferde rímekkel , szakadt hézagokkal nem bírom terhemet leszakadok a sántító vers rímek miatt úgy érzem lassan szétrobbanok és dühömben az igazat keresem  a kifordult Világnak képén semmi sem biztos, súgom magamnak mert itt ,ott az emberiség képtelen rendet falazni a világ fájdalmán büszke lelkek,könnyben hevernek s a logika már egy külön érdem és beismerem ,hogy nem véletlen hogy rossz korban rossz órákban élek csahol a kutya minden sarkon és aki rest nem logikázik mérvadón pardon ,szóval nem oldja meg jóslatom.[W.B.]