Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A szék hátán állva, a szekrény tetejét tisztogatta éppen Ági  amikor legelőször eszébe jutott, hogy elválik az urától. A szék egy kissé megingott alatta, de nem szállt le, folytatta tovább a porolást, s ezalatt egész világosan ezt gondolta magában:  - El kell válnom tőle, mind rosszabbul megy minden. Legfőképpen az keserítette el, hogy nem nem  törődött  semmivel.Nem érdekelte semmi ,a társkapcsolatukban. Legfőképpen az keserítette el, hogy nem  tudott  tisztaságot tartani maga korul.. 50 lejes cseléddel kellett bíbelődnie, aki még törülgetni se tudott. Az ágy és dívány alatt nem akart seperni soha. A kétszobás lakásnak nem volt előszobája, a konyhán át, étel szagon keresztül kellett bejönni. Két éve, amióta férjhez ment, sürgette férjét egy függönyért, mely kettéválasztja a konyhát, hogy tisztességes emberek is betehessék hozzájuk a lábukat; - nem lehetett venni. Nem lehetett tisztaságot tartani, nem lehetett becsületesen kitisztogatni sem. A Ferinek a férjnek éjjeli szolgálata

Még számolom a fák leveleit, a vadalmafa is még termel a kerti krizantém fényt keres , s buzgón nyitja őszi színeit. Diófáról pottyannak termések a súlyaiktól mélyen meghajol keményen virradnak még napok s kéklően hajladoznak füzek. Ereszkednek szürke árnyékok alkonyban tornyosulnak fények tulipánok szűkítik kelyhüket szirmaik oly szárnyaszegettek. Lassan csend honol a sötétben ősznek szaga párásan széled , csaholó ebek társat keresnek házak ablakai sárgán derengnek. Lángol az ősz hajnalba üget bóbitás vadlúd búsan integet , pirospozsgás harmatcsepp között hűvös reggelben ágról diók esnek.[W.B.]

Egyetlen húron pendül életünk mit olykor oly könnyen megvetünk fájó gondok közt állunk meztelen kérdéseinket befele kérdezzük. Válasz nincs ,csak emlékek tette tör magának utat, buggyan felszínre gyakran érintve a horizont szélét keresve magának saját megértést. Holt idők küszöbén néha világit valósan tapintható okok hibái, ismeretlen ellentétek jövőt ígérnek kiszabadítva egyéniségünk igéit. A test érzéketlen nem sejti e csodát van és mindig volt halhatatlanság csak keresed a választ s megbocsájt míg válladon cipeled az idők súlyát.. Mert rabok vagyunk magunk lelkében válaszunk nincsen csak igaz történetek az örömből mindig varázsigék kelnek körülötte lengünk láthatatlan kötélen. E zord világon minden mi vagyunk kik egyforma időkben várakozunk, ezért fogadjuk el egymás örömeit egy kis mosolyért s megtisztulásért. [W.B.]