Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Tudom mire gondolsz, amire  én is  hason módon gondolok, nemcsak az  őszinteség  tiszteleg te aki itt ülsz fanyar mosollyal közös múltunk hiányainak külön talapzatán itt a kis lakásban, fonnyadunk bánattal. Néha lehet az utcán, fénytelen napokon tör rám a keserű megbánás, elmulasztott örömeinkért, az egyre megőrjít ő  gúnyos mosoly amiért valaha morális zavarban tárta ki magát naivságunkat hozta fel mentségül, amit mindketten akartunk. Alakod ,nem volt nagy értek számomra és egyre tovább távolodik, ami a kihasználást áldotta ami úgy hull el titkosan ösztöneimből kiesve, hogy sosem fedezhette fel azt, aki őt is csak majdnem felfedezte.[W.B.]

Egyszerű naptár még sok havat ígér, s a földszagú, bolond tavaszi szél, elindult valahol erdőkön s réteken bejött a városba ,csatangol részegen. Büszke és tekereg, csupa fütty és ének dermedt álmaiból most új életre ébredt ajtómon kopog -gyere ki már, barátom csak pipafüstje száll, mint a virágbimbó. Kopog ajtómon: -gyere ki a levegőre bénánként ücsörögsz, ráérsz egyelőre indulok vele utakra, sötét erdőkre kendőt kapok hamar a bolond fejemre. De ez a gaz szél szétcibálja kendőm rétszagú fuvolával borzolja hajamat és rám önti kedve felhabzó zuhatagát libegünk ketten, a sötét éjszakán át. Fülembe dúdolgat és csengő nóta száll virágos kert a szívem, vágyam hóvirág alvó föld és ég közt cseng a nóta, árad rügyezzetek vágyak, bársony rózsaszálak. S velünk vigadoznak rokkant, régi házak -bolondok azok, kik, így kiabálnak- mi mégis nótázunk, két balga barátok de bizony tél van még s havazni készül. Hóvirág ,hóvirág dugd földbe a fejed még nem jött igazán a tavasz...