Hasonló indulatok
amire én is hason módon gondolok,
nemcsak az őszinteség tiszteleg
te aki itt ülsz fanyar mosollyal
közös múltunk hiányainak
külön talapzatán
itt a kis lakásban,
fonnyadunk bánattal.
Néha lehet az utcán,
fénytelen napokon tör rám
a keserű megbánás,
elmulasztott örömeinkért,
az egyre megőrjítő gúnyos mosoly
amiért valaha
morális zavarban tárta ki magát
naivságunkat hozta fel
mentségül,
amit mindketten akartunk.
Alakod ,nem volt nagy értek számomra
és egyre tovább távolodik,
ami a kihasználást áldotta
ami úgy hull el titkosan
ösztöneimből kiesve,
hogy sosem fedezhette fel
azt, aki őt is csak
majdnem felfedezte.[W.B.]
Megjegyzések