Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Kint hull a levél, vele elfogy a naptár bús dallamú névnél áll meg az ujj, egy gondolat úgy elidőzik e napnál, mint lomha hajó, ha a szél sose fúj. Jó volna lelátni a kerti kapukra, a kútnak a köd ha lefogja szemét, mert hátha belép, s a lugasba visz útja, szép lába nyomába nem ér a sötét. Mondd, miért szereted a lombos fákat, mert lassú haláluk is enyhet adó? Hát óvd meg e verset, az éj szele vad, fáradt szívem részre  hajló halk  szó Könnyezik vagy felnevet,a ragyogó hold köréje gyűjti képzeletben,a sok   csillagot, sok apró neszből lesz  csend,és titok, az esttel visszatér a rend ,-színtelen szobor.

Puha barna,zsíros   föld felett lepkeszárnyú,tavaszi felhők, mögöttük távol mozdulatlan viruló azúrkék,selyem paraván. Kiterjesztett-karú két óriási nyír minap teremtett millió lila ággal ölelkezni akar ma mindenekkel és beleolvad halvány vonalakkal. A zsombékos fű között ibolyák a somon mámoros méhek rajzanak, bronz sisakos, fiatalos rügyekben májusi balladák régen  alszanak. A vizeken fojtott, halk üzengetések, most már lázasan jönni fognak titkos, könnyűvérű sötétségek és reggel, ha a kuszált sugarakat félresimítom a tavasz homlokán és szeme közé nézek,szemtelen, fel fogok derülni őszi lelkemmel a tavasz piruló és boldog zavarán.

Iszonyodom az ősz pucérságától mélyen lehorgadt virág szirmoktól , szélben furcsán kócosodó fáktól a rothadó levelek halott szagától . Hegyek oldala már csak szüzén csillog a megfagyott erdő földjén , vadászok könnyeznek a hidegben míg kutyák kergetnek kis őzeket . Előkerülnek nagykabátok zsebbel kinyílt ajtókon huzat térdel mereven ölelem kabátom, kezem zsebemben térdem kilátszik mint gyerekeknek. Iszonyodom a reggeli hűvöstől sebeim nehezebben hegednek ernyőm kinyitom apró cseppeknek vizes kabátomat magamhoz ölelem. Elveszítem biztonságom gőgjét fergeteges szél cudar hidegében boldogtalan leszek minden ősszel kezemmel simítom vizes térdemet. Oly szeszélyes fura emberségem házából ki rekedt csigára rálépek , bár sorsunk oly egyforma végzet csak hogy külön nyelvet beszélek. [W.B.]