Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szenvedésből volt elég részem már gyermekkorom nem volt szép, küszködtem  született adottsággal mely megnehezítette akkori életem. Táltosként emlegették hiú testem, de iskolatársaim rajtam nevettek bár nem láttam messziről a táblát  táskámban hordtam a szemüvegem. És mennyi minden rejtőzött benne ha lehetne most egyből elrepedne, ki bennem voltál tudatlan élménnyel ott voltál késő évek bölcsességében . Nem nekem épült e világ a térben szüleim  jogász nak terveztek ítélettel, a felsőbbrendűség nem az én elvem és Léda szerelme sem sokat segített . Tündér volt,ki elkábítottál egyből szerencsekerekem kifordult a sebből, gőgösen nézett első percekben míg én a lábaid elé vetettem életem. Tudom csak szeszélye voltam-egy kicsit, néha  borítékokban érkezett szerelme miközben mások itták a jeges martinit én költészkedtem kíméletlen szerelmet Fáj a tudat hogy elhagyott,magamra gyilkosan, gőgösen írtam naplómba, Elbocsájtottam - lehet igazságtalan...

Kávézóban ketten asztal köré ülve keserűen magyarázkodunk egyre, annak módja s rendje szerint végre vitánkban egymást rendre intve. Verejtékezünk együtt önfeledten karcsú ujjamat egyre feléd bökve, néhai számadásnak ténylegességére megfelel a kávézó keserűsége. Nincs okunk szégyellni történteket üres hotelszoba penészes illatában, erényeink rég a véghatár szűkében két magány között seprik a helyzetet. Miközben a rosszból a jóság kikelne gyarlóságaink biztatnak serényen, tekintetünk nyugszik elnehezedve kávéscsészénk nyomtalan peremére. Néha elfajulnak apró incselkedések túlesnek a modortalan képzeletbe, tűzzel játszódva fényben derengnek szerencsétlen percek időigényesen.