A kávéházban----WILHELEM

Kávézóban ketten asztal köré ülve
keserűen magyarázkodunk egyre,
annak módja s rendje szerint végre
vitánkban egymást rendre intve.

Verejtékezünk együtt önfeledten
karcsú ujjamat egyre feléd bökve,
néhai számadásnak ténylegességére
megfelel a kávézó keserűsége.

Nincs okunk szégyellni történteket
üres hotelszoba penészes illatában,
erényeink rég a véghatár szűkében
két magány között seprik a helyzetet.

Miközben a rosszból a jóság kikelne
gyarlóságaink biztatnak serényen,
tekintetünk nyugszik elnehezedve
kávéscsészénk nyomtalan peremére.

Néha elfajulnak apró incselkedések
túlesnek a modortalan képzeletbe,
tűzzel játszódva fényben derengnek
szerencsétlen percek időigényesen.